A kapitányi étkezde

A leírás tükrözi azt hogy ez privát

Belépünk mind a ketten ebbe a kissé szűkös helyiségbe aminek a közepén van egy asztal és két közepesen nagy ablak amin ki lehet látni az űrre... Miközben mindketten leülünk egymással szembe az asztalhoz kinézek az űrbe: mennyire csendes, mennyire végtelen! Talán ez végtelen csend és nyugalom hiányozna nekem is... Hoshira nézek akinek arcán egy cseppnyi aggodalmat vélek felfedezni... vajon mi lehet a gond? - Kérdezem magamtól... Ujbol kinézek az űrbe: Lehet még mindig a kommunikációs konzolja gyötri.. dehát nem ő tehet róla hogy az elromlott... Vagy esetleg már nagyon korog a gyomra.. Megfogom Hoshi asztalon lévő kezét.
- Mit szeretnél enni? - Kérdezem tőle.

ha megoldható és nincs ellenvetés,akkor összedobnék én vmit.otthon egész jól megtanultam főzni!volt rá bőven időm,alkalmam-mosolyodom a Kapitányra.
közben elmesélhetnéd,h mi a baj.mert látom,hogy vmi nincs rendben...-fordítom komolyra a szót

Baj? - Gondolom magamban. - Baj... fogós kérdés.. mondhatnám azt hogy a bajom az hogy egy időutazó ügynököt látok mindenhol az előző küldetésünk óta- de ebben az esetben valószínűleg még Hoshi is egy kétlábon járó betegnek nézne, vagy betudná az alváshiánynak a dolgot - vagy mondhatom azt hogy mostanában túl sok volt a dolgom és ezért vagyok ennyire fáradt.. Konklúzió: Az utóbbi megállapításom jobban hangzik egy fokkal mint az előbbi... úgyhogy- mivel az utóbbi lett az esélyesebb - majd az alváshiányra fogok mindent. Hoshira nézek és előszőr is válaszolok a "dobjunk össze valamit" kérésre ami nagyon is jól hangzott. Nincs is jobb mint egy kis főzőcske és utána a vacsora, és Hoshi - habár én nem emlékszem rá - de már egyszer megörvendeztette a legénységet egy legendás Japán étellel. Azt mondták finom volt...
- Nos, akkor le kell mennünk az étkezde részlegbe és azon belül is a konyhába...- Válaszlom a lánynak. - Szívesen segítek én is neked, habár meg kell mondanom őszintén főzni nagyon nem tudok. - Megeresztek egy félmosolyt és arra gondolok hogy az elmúlt öt évben a rendelgetések és az instant levesek után nem is árt valami igazán ehető... lassan felállok, az ajtóhoz sétálok, kinyitom azt a jobboldalon lévő jéghideg gomb egyszerű nyomásával. - Azt hogy mi a bajom majd út közben elmesélem.. csak te utánad. - Invitálom Hoshit az ajtó felé. A lány kilép rajta, én pedig utána.
{ Folyt. köv.: Folyosók }