Suliban Helix

Trip:
Helyszín: Suliban Helix

Mintha ezernyi halovány emlék kavarogna egyszerre a fejedben. Hangok, érzések és képek... Tán beütötted a fejedet? Gyorsan nyitod ki szemedet és nem látsz semmit sem, annyira sötét van. Később döbbensz rá: egy cellában lehettsz. De hogy kerültél oda? Hangokat hallsz ahogyan valaki közeledik.. a fejed még mindig lüktet de megpróbálsz odavánszorogni az ajtóhoz ami ebben a pillanatban nyitódik ki és két Suliban lép be.
- Végre magához tért! - Mondja az egyik.
- Vigyétek, és kérdezzétek ki a fegyverről! - Mongya a másik amire végképp nem tudsz mit reagálni. Hol lehettsz? És mit akarnak tőled? És vajon mikor tudtak téged elrabolni? .. Amikor az egyik pillanatban még az Enterpriseon voltál a barátaid között most meg egy csapat Suliban karmai között vagy...Egyetelen dologban bízhatsz csak...Hogy a barátaid majd megtalálnak.

*Ahogy belöktek egy nagy terembe megpróbáltam minnél többet kihozzni magamból a színészkedés terén mert ez a fegyver amiről nem is tudok semmit nagyon kellhet nekik de ha hazudok hogy tudom hogy mit kell csinálni talán nyerhetek vele időt ezzért odaszóltam az egyik Suliban-hoz*:-hé maga ott mi is a neve?...gyíkfej?...ha akarja ezt a micsodát azaz a fegyvert amit mondot akkor adnia kell egy esélyt hogy megcsináljam.Na? áll az alku?...cserébe ha nem működik segbe rúghatnak úgyis erre hegyezzik ki a nagy lábaikat.Mondták már maguknak hogy annyira szépek mint a gyíkok amelyet kibelezve hagytak ott a utcán egyszer kiskoromban..*közben ebben a percben az egyik Suliban egy jól irányzot ütéssel kicsinálta az államat*-hát ez fájt..*mondtam magamban*

A padlóra esel, fogod az álladat. A kevéssé megvilágított folyosón három Suliban közeledik feléd. Az egyik (A legmagasabb) lehajol hozzád.
- Ha nem lenne ennyire szemtelen még talán a hasznunkra is vállhatna. - Mosolyodik el. - Árulja el Mr. Tucker... Mi fog kelleni önnek... a fegyver elkészítéséhez? - Kérdezi és egész végig rád vigyorodik. A suliban arca kezd számodra elviselhetetlenül tenyérbemászóvá válni.

*Hátradőlök majd leülök a padlóra nyugodtan*-ha talán nem ütleglnének akkor elmondanám dehát látom maguknak nem is kell a fegyverem aminek hatalmas nagy ereje van az egész galaxisban.*cinikus fejet vágtam ebbe a percbe de a sulibanoknak még ez sem tűnt fel hogy azt sem tudom hogy miről beszélek,de ha már adnak egy lehetőséget a kiszabadulásra akkor mindent elkövetek hogy elmenjek ebből a porfészekből*-Először is kell nekem víz egy üveggel.*amikor ezt mondtam a Sulibanok összenéztek majd mitsem sejtve hoztak egy üveggel én meg vigyorogva de nem megtörve lehúztam az egész üveget*-Köszönöm ez jól eset.*amikor ezt kimondtam egy jól irányzot bal egyenest kaptam az egyik kedves gyíkfejütől*-ezt is köszönöm!*mondtam kissé elhaló hangal és küszködve a padlón*-ez is jól esett komolyan,de inkább úgy gondoltam hogy nem építem meg maguknak ha így bánnak velem ,de ha megtanulják a szobatisztasságot akkor beszélhetünk.*elkezdtem nevetni már csak azon is ahogy a suliban komolyan veszi a rossz vicceimet is*

Az elől álló két Suliban egymásra néz a hátsó pedig közelebb lép hozzád egy lépéssel.
- Ez most nagyon nem volt vicces,ember. - Vicsorog, és megfogja a fejedet. Úgy fordítja a fejed hogy pont a Suliban vicsorgó arcát nézhesd nagyon-nagyon közel.Szinte az összes pikkelyét látod.
- Vagy segít nekünk, vagy borzalmas kínok között hagyjuk meghalni... Nah? Melyiket választja? - Kérdezi és félrebiccenti a fejét úgy néz a szemeidbe.

Ha megakarna ölni már megtette volna.De ha gondolja megölhet és soha de soha nem fogják megtudni hogy hogy is készül a galaxis evő fegyverük.*Ránézek a Suliban pikkelyes undorító arcába majd belemosolygok egy kissé pimaszul véres foggal.*-Szerintem hagyjuk most ezt a dolgot és öljön meg ha ennyire szeretné akkor sem fogja megtudni soha!*a képébe ordítottam kissé elmebeteg arccal majd elenged a Suliban *-Most pedig kéne pár dolog.De előtte vennék egy nagy levegőt ha nem bánja kedves pikkely király.*vettem egy nagy levegőt és kissé idegesen körbenézek*-ADNAK VALAMIFÉLE RÖGZÍTŐT AMIRE TUDOK ÍRNI VAGY MEGVÁRJÁK AMÍG CSINÁLOK EGYET?VAGY ESETLEG SZŰLJEK MAGUKNAK?ADJANAK MÁR VALAMIT ..öregem ...*vágtam egy pimasz arcot és kissé hangos ordibálásom utánn nem erőltetem tovább az erős hangszálaimat*

A Suliban még egy percig üres arccal néz téged. Aztán hirtelen megfognak, és akaratod ellenére bedobnak egy üres terembe. A terembe (mint mindenhol) szegényes a megvilágítás. A terep közepén van egy szék. Egy szék és semmi más.. Lehet direkt tették ezt, hogy adjanak most neked egy kis gondolkodási időt? Milyen fegyverről beszélhetnek ezek? Semmit nem értesz, gondolataid kavarognak, érzelmeid pedig fortyognak akár egy kitörni készülődő Vulkán.
A csöndben egy pillanatra behunyod a szemeidet ám ekkor (Mielőtt megnyugodtál volna) egy halk, fémes csattanásra leszel figyelmes. Azonnal odakapod a tekintetedet, és arra leszel figyelmes hogy a kemény, zárt fémajtó előtt (Ami egyben a kijáratot is jelenti) egy kis Suliban adathordozót dobtak.
Négykézláb, a levegőt kapkodva kúszol oda és leülsz. Hátadat az ajtónak veted.

*elkeztem gondolkodni hogy olyan dolgot írjak bele ami segítségével vagy segélykérő adást tudok hívni vagy esetleg eltudnák intézzni pár gyíkfejt kezdésnek az is megtenné majd elkezdem irogatni és hangosan mondani mint egy receptet*:-egy kis plazma,-egy kis tritán,némi felesleges alapanyag és néhány comfort eszköz.*elkezdek kopogni az ajtón aminek hátar vagyok dőlve*-Kész vagy! hahó!...ezek kellenek nekem és adjanak egy kis táplálékot mert éhen halok valami átsült gyík nyak is megteszi ha csak az maradt a konyhájukon ami persze nincsen.*az utolsó mondatot halkan mondtam kissé idegesen és fel felé nézve és közben vártam a fogva tartóimat*

Két Suliban jön a cella vasajtaja elé. Az egyik átpaszírozza a kezét a kis becsúsztatón.
- Kérem az adathordozót! - Harsogja neked a másik oldalról. Te meglepődve nézel a kifeszített karra aminek tulajdonosa az ajtó másik oldalán áll és csak várja hogy beletedd az adathordozót a kezébe. Miután ezt megteszed a kéz behúzza a lyukon át az eszközt.
- Köszönjük Mr. Tucker!.. Hamarosan hozzuk a szükséges eszközöket..hamarosan.. Lehetne önhöz viszont egy személyes kérdésem? - Kérdi a Suliban erőltetett vigyorral az arcán amit persze te nem láthattsz de a hangsúlyából gondolod hogy a SUliban épp gúnyoldóik valamin rajtad.

*Felállok majd újra a helyemre ülök vissza*-Mondja barátom biztos nagyon izgalmas lehet a kérdése.*kissé gúnyolódva mondtam szinte a hangsúlyomból is ki lehetet találni mit érzek e-me gyíkok iránt,majd vezsek egy nagy levegőt és megigazítotam a hajamat *

Kis szünet után szólal meg a Suliban reszelős hangja.
- AZ emberek hányszor esznek? És mennyit?.. És mongya megeszik a csótányokat? - A hangja szinte behatol az agyadba..érzed hogy legszívesebben arcon csapnád ezt a lényt de nem tudod így feszültségedet nem is nagyon tudod másképpen kifejezni.

Legszívesebben betörném azt a ragyás képedet te szemétláda.*Mondtam kissé halkan és visszafogotan szinte a nyelvemre harapva*-Nem nem szeretem és nem is eszem meg hozzon valami mást.*E-mondat utánn kissé kifújom magam majd a semmibe rúgok dühömbe*

A Suliban halk nevetését hallod a távolba csengeni. Visszhangzik tőle a sötét folyosó. (Lehet ők vakon születnek?) Aztán egy kis időre magadba maradt-végre. Csend van és egyre hidegebb-mintha azon a szinten elfelejtették volna bekapcsolni a létfenntartót. Hirtelen azonban ujfent Sulibanok lépnek be (Ezúttal ki is nyitják rád az ajtót.).
- Itt az étel. - Lehajol hozzád az egyik és odanyújt neked egy tányér furcsán kinéző, de hús színű forró ételt. A Suliban beleeszik, majd kiköpi a földre.
- Hümm.. finom! - Vigyorog. - Az anyagai mindjárt meg lesznek ember.. De nem gondolja hogy kicsit sokat kíván? - Kérdezi és arrogáns mosolyal az arcán egyre közelebb és közelebb hajol hozzád. Bűzös lehelletétől kiráz téged a hideg.

Köszönöm az ételt.*rámosolygok a bűzlő tekintetére a Sulibanra *-nem kérek sokat ez a minimális.Maguk nem szoktak fogat mosni?elnzést a gyíkok nem ismerik az ilyesmit readásul biztosra veszem hogy a sok gén trutymújuk maguktól megmossák a maga fogát egy haramdik kéz pedig kinő az alsó feléből ami megfürdeti.Nem igaz? kedves gén csatázó veteránja.*belemosolyogtam ebbe a percbe a Suliban arcába kissé sem visszafogottan*

A Suliban rádmosolyog.

- Ne feledje.. ha nem teszi meg nem éli túl a holnapot. Ha megteszi..majd meglátjuk mit teszünk... Szóval igyekezzen az evéssel, és kezdjen dolgozni! - Az összes Suliban kimegy és becsapják maguk után a vasajtót még azt a kis lyukat is bezárják kívülről ahol az adatblankot dobták be.
Tehát-ujfent egyedül maradtál. Csak te az adatblank az étel és a gondolataid.

*Magamban gondolom miután becsapják az ajtót a nagy gyíkfejek:-legalább egyedül vagyok a sok idiótától távol és gondolkozzhatok azon hogy mihez kezdjek.*-fúj mi az ördög ez az undormány?!*kérdeztem felugorva kissé undorodó arccal hátrafordulva majd elveszem az egyik izét és beleharapok majd visszarakom a "tálra"*-najó ebből elegem volt.-Mondtam fél hangosan.

Az étel amibe az imént beleharaptál nagy meglepetésedre ízlett. Édeskés íze van. Leülsz és gusztustalansága ellenére is elkezded tovább falni. Miután elfogyasztattad azonban hangos kopogásra leszel figyelmes a melleted lévő teremből.
- Hé... - Hallod halkan. - Hé.. hall engem valaki ott?... - A kopogás folyamatosan halkulni kezd. Aztán teljesen abba is marad. - Áh, úgysincs ott senki sem. - Szólal meg lemondóan a kopogó:egy női hang.

*Azzonal felállok és a táplálékot is inkább lerakom a földre annyira meg örülök ahogy meghallom majd teljes erejemből elkezdem ütni a falat *-HÉ! HAll ENGEM?MAGA MIT KERESS ITT?

A fal másik oldalához közeli lépések hallatszódnak aztán nagy csönd.
- Tehát mégiscsak valaki van itt! Illetve ott?! - Kis szünet után megint megszólal a nő. - MI A NEVE?! - Odakúszol a kemény válaszfalhoz hogy jobban halhass és hogy ne kelljen annyira hangosan kiabálnod.

*Egy kicsit meglepődve de törve nem ordítok vissza neki*:Tucker!Charles Tucker az én nevem de hívjon csak Tripnek jobban szeretem ha becéznek minthogy inkább kimondják a III-at is a nevem előtt.Magát melyik importálták ide át kedves?..

- Khirall vagyok! - Ordítja vissza a nő kissé rekedt hangon. Bár furcsállod a nevét nem szólsz semmit sem. - Azért vagyok itt mert megpróbáltam kémkedni és információkat szerezni... de nem sikerült. És ahelyett hogy megölnének a kis férgek mostmár itt tartanak.. immár több mint 3 hónapja. - Kezdesz kétségbe esni a 3 hónap hallatán. Egy pillanatra behunyod a szemedet és megnyugtatod magadat: nem, neked nem kell félned hisz a barátaid, az Enterprise már valószínűleg úton van ide. Meg fognak menteni. Ebben biztos voltál. De hogy mikor, hogy hogyan eket még nem tudtad.
- Maga mióta van itt?! - Kérdi a nő.

*Tucker egy kissé elgondolkozzik de nem igazán emlékszik rá tisztán*-olyan ..olyan...pár napja nem tudom.Érdekes a neve maga milyen nemzetisségű gondolom ember ha ilyen szépen nyomja velem a beszélgetést.öhm.*köszörüli meg a torkár Tucker*

Kis dörömbölést hallasz a másik oldalról.
- Nem!!! Én Klingon harcos vagyok! A H'entjatrh harcimadár kapitánya, a birodalom egyik büszkesége! Lich'hatr lánya! A Bikhtra házból! MAga gondolom akkor ember...

*kissé elnézek majd jó hangosan megszólalok*:-Igen..és? ez ekkora gond?...inkább azon gondolkozzon harcoskám hogy mi lesz ha a bejönnek magához a gykfejek és megakarják ölni..mert én kellek nekik valamiért de fogalmam sincsen hogy mi az ördögért.És maga miért kell nekik ?biztos van valami okuk rá.