Komphangár

Az NX-01 komphangára

Ellen:

AZ Enterprise NX-01 elnevezésű űrhajó 1-es számú űrkompjában zötykölődsz az űrben. Unalmadban épp a körmöd alól kezded kikaparni a koszt a bakancsodból előrántott törrel. Nagyokat sóhajtozol, soha sem szerettél utazni igazán. Hetykén félrelököd a melletted ülőt majd kinézel a hátsó ablakon az űrbe: szemeid előtt gyönyörű látkép rajzolódik ki. A Föld. Szíved nagyot dobban mint mindig ha megpillantod a kék bolygót. Az üvegre szegezed tekinteted és bámulsz kifele mikor óvatosan bedokkoltok. Előre nézel: és megpillantod AZ Enterprise hajótestét.
A hajó nagyban hasonlít a Columbiához de a pillanat szívedben örökre megmarad.
A pillanat örök...
Kilépsz a kompból és felmászol a rámpán.

Rámpa: felmászom. Körbenézek. Tört elrakom.
Indulok.

{Jó kérdés hogy hova indulsz de mindegy..}
Szóval úgy döntesz hogy körbenézel. Habár első látásra ez a hajó szimplán ugyan olyan mint az NX-02, azért kíváncsi vagy arra, hogy mit tartogathat neked. Nem vagy gépész de talán te is azt az elvet vallod hogy minden hajónak lelke van.
Legelső gondolatod így tehát-már a lélekről is - a gépházba-vinne ha nem állított volna meg téged egy magas alak.
- HAwkton admirális vagyok! ÉN fogom önöket körbeveztni a hajón. Kérem kövessenek! - "Remek"- Gondolod magadban. - "Egy újabb admirális" - Dehát a parancs az parancs. És akarva-akaratlanul - is követned kell a férfit aki legelső utadon az Enterpriseon a fegyvertárba vezet téged és még pár új embert.
{A fegyvertárba folytasd majd kérlek}

*Amikor a komp megérkezzik és bedokkol a hajóba a kapitány arra lesz figyelmes miközben keverednek benne az érzelmek mihejst kissé rosszul szálltak le a hangárba a komppal arra leszel figyelmes hogy a hajó kivűlről de inkább belülről jócskány átlett építve és megerősítve a régi hangár a fejedbe 4 szer ennyire kisebb volt mint ez de ahogy meglátod kissé ideges is leszel mert rájössz hogy erről sem szóltak neked semmit*

Miután Travis és a két lány kiszálltak Hoshi és a kapitány maradnak a kompba utoljára.
Hoshi:
Már a kompban is észreveszel egy kis szorongást a kapitányon de amikor kiléptek a hangárba a rámpára, az a szorongás a férfi arcán egyre erőteljesebb lesz. előre mentek....
{ Előszőr kaptön aztán Hoshi }

Kilépek a kompból. Egy pillanatra behunyom a szememet majd kinyitom: Itt minden megváltozott.
A komphangár sokkal nagyobb lett... nem hiába láttam sokkal nagyobbnak a hajót kívülről is... A tudtom nélkül átépítették... azén hajómat.... Valószínűleg már nem is az apám álltal tervezett hajtómű van beleépítve... Lecserélték.. az ő minden eddigi munkáját. az én tudtom és beleggyezésem nélkül... Megállok a rámpa közepén, jobban körbenézek, és öröklbe szorul a kezem.
Csak állok és nézek előre. Még Travis fecsegése sem érdekel...

követem a Kapitányt,majd kissé aggódva megkérdezem Tőle,h minden rendben van-e?nem ilyen reakcióra számítottam,nemtudom mire véljem...

Veszek egy mély lélegzetet és megpróbálok lehiggadni. Megfordulok, és HOshira nézek.
- Igen... csak, nem ilyennek emlékeztem a hajóra Hoshi. Itt minden megváltozott, át lett szabva, méretezve. A Flotta úgylátszik mindent megváltoztatott. A tudtom nélkül. Azt hittem hogyha már az apám tervezte a hajtóművet legalább annyival megtisztelnek majd hogy értesítenek arról ha már unalmassá válik... de nem hinném hogy megtartották...
A hátam mögött döntöttek mindenről. És ez rosszul esik....

*belépek hogy fogadjam a kapitányt és kihúzom magam ,amikor viszont meglátom a kapitányt hogy észre sem vesz felhagyok a tisztelgéssel és odalépek hozzá *-Én John Helson vagyok biztonsági tiszt kapitány Malcolm Reed közvetlen helyettese ahogy látja sok változtatás történt a hajón de csak a jó irányba ami azt illeti megmutathatom a szállását uram?.

Hoshi: Megdöbbensz Helson hirtelen belépőjén és mindketten oda furdultok. Épp próbáltál volna valami nyugtató mondatot mondani a barátodnak mikor Helson közbevágott a hivataloskodó viselkedésével. Két lehetőséged adódott tehát:
Vagy megvárod míg a kapitány beszél helsonnal és utána nyugtatod meg barátod, vagy megkeresed a kabinodat.

magukra hagyom a férfiakat,elindulok megkeresni a kabinomat,közbe remélem,h a kapitány is megnyugszik majd kicsit.

*Amikor meglátom hogy kissé erőlteten viszafogot a kapitány ezzért így szólok hozzá nyugodtan és kimérten*:-Öhm.Ha van bármi problémája uram azt nyugodtan elmondhatja uram .De előtte felkell hívnom afigyelmét hogy én is ügyelek a legénység épségéért így ha bármi gond van itt vagyok uram ,Reed hadnagy tudja a dolgát szóval nem kell félnie ilyen téren.*kcsintok egyet majd egy kicsit hátba ütöm a kapitányt *

Miközben Helsonra koncentrálltam aki egy lélegzetvételnyi időt sem hagyott nekem a felszólalásra Hoshi elmegy mellettem....Utána szólnék de Helson közbevág és csak folytatja továb...
Elnézek valahova máshova csak semmiképpen sem Helsonra.
- Nos, az remek... akkor a kabinomba vezetne, kérem? - Felveszem a hátitáskámat a földről és elindulok Helson után.

Igen uram kövessen csak kissé megnagyították a kabinját is szóval ne lepődjön meg nem sokkal de pár centivel így nagyobb lett.*Amíg mondok információkat még a hajóról közben bevezetem a kapitányt a szállására*(folytatás a kapitány kabinjába)

Ahogy kiléptek a rámpára a kapitány kezd el beszélni: Mindenkinek azonnali parancsokat ad a helyzet mielőbbi sikeres végkifejlete érdekében.
{ Mindenki legyen egyértelmű! Egyértelműen a kapitány kezd de most kötetlen a sorrend. Ne feledjétek: Minden képen a hídra kell mennetek ez legyen a támpont! }

Kilépek a kompból, végigsétálok a rámpán. A torkom még mindig kapar de igyekszem nem kimutatni. Megállok a folyosóra vezető ajtó előtt és a tiszti karra nézek. Legvégül Tripre és T'Polra.
- Ha még egyszer belökdös valahova... ígérem, nem állok jót magamért. - Mondom Tripnek, aztán pillantásom Hoshiéval találkozik.
- Köszönöm hogy lejöttél utánunk... - Mondom neki,ám ebben a pillanatban megrázkódik a hajó. A falnak dőlök: egyértelmű hogy a Sulibanok műve... .A rázkódás után kihúzom magamat és elkezdek beszélni.
- Nem tudom hogy hogyan menekültél meg Trip, de most a legfontosabb kivinni innen a hajónkat. Utána jöhet a vizsgálódás... - Teszem hozzá gyorsan és hadarva de tisztán érthetően T'Polnak. - Mindenki induljon el a posztjára. Szeretném biztonságban tudni a hajót. Ha valamit közölni akarnak azt most tegyék! - Azok a tisztek akik nem akarnak elindulnak a folyosón a posztjuk felé. - Travis! - Nézek hátra a kormányosomra. - Amint ott van menjünk el innen, maximális görbülettel. - Travis egy gyors igenis uram után el is tűnik.
- T'Pol mindjárt jövök addig öné a híd. - hadarom el a nőre nézve. T'Pol biccent és ő is eltűnik.
- Malcolm, tudja mi a dolga. - Mondom a férfinek mire az bólint és Helsonnal karöltve eltűnik a posztjára.
- Hoshi. - Szólok a Helson után kilépő lányhoz mire az megáll az ajtónál és a szemembe néz, én az övébe. - Szép volt. - Mondom ki a szavakat. Hoshi rám mosolyog és ő is kimegy a hídra.
Utolsónak szeretném elhagyni a rámpát amikor hátranézek Tripre. Óvatosan megfogom az ezredes karját, ezzel nem engedve el és odalépek Tripphez Stettel egy lépésnyi távolságra a férfitól.
- Sajnálom Trip... de önnek az ezredessel le kell fáradnia a gyengélkedőre.

*Mérgesen ránézek a kapitányra*-CSAK NEM GONDOLJA HOGY VALAMI ANOMÁLIA VAGY VALAMI KLÓN VAGYOK?.Én meg tudni akarom hogy mifolyik itt uram! aztsem tudom miért néznek furcsán rám..Reed hadnagy azt mondta hogy már halot vagyok ez igaz? válaszokat akarok nem pedig elfojtot újabb kérdéseket uram... a gépházba lenne a helyem..krízis helyzetbe és egyébként is én vagyok a főgépész mi az ördög folyik itt?*közben az ezredes elkezd ráncigálni én meg elrántom a karomat ahányszor megrándítja a kezemet,e-közben kérdően szinte fél őrült arccal meredek a kapitányra *

Ahogyan ott álltok egymással szemben mindkettőtökben régi érzelmek, és emlékképek törnek elő. A kapitány vívódik saját magával és szemmel láthatólag nem is ez a legalkalmasabb pillanat a probléma megbeszélésére.
{ Közben többiek folyt. köv.: Híd topic. Trip és Kaptön: egy hsz ide aztán utána ami logikusankövetkezik }

A férfire nézek: legszívesebben megölelném, annyira örülök hogy újra látom, de ugyanakkor tudom hogy nem ő az... biztosan nem. Nem lehet ő... a többiek látszólag elég könnyen elfogadták hogy ő az, beletörődtek vagy csak hittek a reménynek és a szemüknek. Trip szemébe nézek: ugyanazok a kék szemek amik öt éve kihunytak örökre...Igen, külsőleg ő Trip, az a barátom akit elvesztettem.... Még közelebb lépek a férfihez, közben ökölbe szorítom mindkét kezemet. A félőrült tekintet, és a kompnál történt belökdösős incidens mind-mind okot adnának rá hogy elhigyem Tripnek hogy ő az aki... de mégis.... Az ujabb torpedók becsapódása azonban kibillent vivódásomból. Nincs idő a gondolkodásra... nincs idő a sok beszédre. túl sok mindent kellene megbeszélni most... de egyszerűen csak később lehet. Veszek egy nagy levegőt és elkezdek beszélni:
- Ha kijutunk innen mindent megtud. Ígérem. De most mindenkinek a posztjához kell mennie... Stett ezredes kérem vigye őt le a gépházba. Had segítsen Miss Sierrának. - Biccentek az ezredes felé, és megfordulok. - A főgépészünk Miss Sierra.... - Mondom háttal Tripnek. - Sajnálom... de amíg nem bizonyosodom meg magáról biztosan addig... - Kinézek a vállam fölött Trippre. - Addig nem hiszem el hogy maga Trip Tucker. - Ezzel kivonuluk a hídra.
{ Folyt. köv.: híd }

*A kapitány kissé sértő megjegyzése után felmerül a kérdés magamban hogy mi az ördögért nem hagytak inkább azon a posványos Helix-en ha már főgépészük is van és nem is hiányoztam nekik ezzért elindultam az ezredes után sértődötten ,szomorúan és önlebecslően*(folytatás az én szemszögömből:Gépház )

Trip Kilép a komphangárba. A kapitány, és Malcolm is megérkeztek ide.

Malcolm:
A kapitány parancsára fegyverrel jössz, gyanítva hogy esetleg egy lény is érkezett Tucker parancsnokkal. Karabéllyal a kezedben miután Trip kilépett a kompból előre lépsz és átvizsgálod a kompot.

John:
Megkérdezed hogy meg van-e a kirstály mire Trip felnyújtja eléd azt. Mondasz pár szót, elveszed tőle és indulsz vissza a hídra hogy átadhasd azt az idegeneknek.

Trip:
Egy pillanatra nem is érted mi ez a hűhó. Amint kilépsz Malcolm fegyverével találod magadat szemben. Amikor a kapitány kéri odanyújtod neki a kristályt.
{ Sorrend: Malcolm-John-Trip }

-Kapitány nem látok semmi furcsát. De azért idehívatok pár technikust vizsgálják át alaposabban is a kompot.

Malcolm kilép a kompból.
.... - De azért idehívatok pár technikust vizsgálják át alaposabban is a kompot..... - MOndja a megszokott Angol akcentusával. Óvatosan arréblököm a bambán nézelődő Trppet a komp elől, és én is benézek. Sehol-senkit nem látok. Megfordulok tisztjeim felé.
- Nem hinném hogy van odabenn bárki is. - Mondom Malcolmnak. - Köszönöm Mr. Reed. - Biccentek felé, aztán Trippre nézek. A férfi immár csípőre tett kézzel néz rám, tekintetében látom hogy semmit sem ért.
- Óvintézkedés. - Mondom nyugodt hangon. Aztán tekintetem hirtelen a lábára vándorol. - Mit csinált magával?... Jól van? - Kérdem homlokomat ráncolva. - Azonnal induljon le a gyengélkedőre. Ez parancs. - Hadarom el, Trip sóhajtozva megfordul ám ekkor eszembe jut még valami. - Parancsnok! - Trip érdeklődő pillantással fordul meg. - A kristály? - Kérdezem kissé félrebiccentett fejjel. Ő felnyújtja maga elé, arcán fáradt félmosoly ül ki, és odadobja nekem. A gyönyörű csillogó kristály a levegőbe repül, én felnyúlok és elkapom. Jéghideg érintése van annak. Gyönyörű kődarab... biztosan van valamilyen gyógyító ereje is ha ennyire kellett nekik. - Gondolom magamban. Magam elé emelem és nézem. A csillogó ezüstös fény belevilágít élesen a szemembe.
- Kösz. - Mondom Tripnek. Ő biccent és megint megfordul hogy elinduljon de én ujból közbeszólok:
- És Trip!... Szép volt. - Teszem hozzá. Ő megint biccent és kimegy. A kristályt nézem, immár egyedül vagyok a komphanár rámpájánál. Nagyon szép kő, egy kőszakértő órákig ellenne ezzel biztosan... Csak tudnám hogy miért "szent". Persze nem tudhatom... de ha ez a faj a szövetségünk tagja lesz idővel majd mindent megtudunk róluk. Elmosolyodom. Apám örülne neki ha tudná hogy új fajjal barátkozunk majd össze..... Egy pillanatra rá gondolok aztán a kezemben a kristállyal kifele indulok a hídra hogy végre lezárhassam ezt az ügyet... Kár lenne elhalasztani a happy endet.