Brazillia nyelviskola

- T-tényleg hallani akarja? - Kérdi tőled meglepődötten a férfi. - Mert nem túl vidám történet... Az egész úgy kezdődött hogy mindketten beiratkoztunk a Csillagflotta akadémiára... én és Rachel... Igazából csak miatta iratkoztam be. Annyira hidegen hagyott ez az egész... Csak az ujkeletűsége miatt érdekelte annyira Rachelt is szerintem... Elmúlt egy év a négy éves képzéspől és én egyre jobban untam. Gyűrűt vettem és el akartam őt venni. családot akartam... Nem érdekelt a flotta! KÜlönösen hogy tudom milyen veszélyekkel járhat.... nem akartam Rachelt e miatt elveszíteni!... Másnap megkértem a kezét... Ő azt mondta csak akkor megy hozzám ha én is elvégzem vele együtt az iskolát. Az űrbe akart élni egy hajón! ... nagyon megijedtem... szóhozs em jutottam. Csak álltam és néztem őt mint egy rossz filmben. A legroszabb álmom vált valóra. Választanom kelett a Föld és Rachel között. A vágyaim és a félelmeim között. Tól kellett volna akkor emelkednem a félelmeimen.. de én nem-et mondtam neki. Nem akartam elvégezni az iskolát, túl öreg vagyok már ehhez! És ő erre... visszadobta a gyűrűt...
A gyávaságom miatt váltam magányossá... e miatt vagyok most boldogtalan... - A férfi csöndesen néz maga elé, aztán a lány képére.

teljesen meghat a történet és osztozom a férfi fájdalmán.vállára teszem a kezem és együtt érzően pillantok rá.nehezen találom a szavakat.
úgy gondolom,ha igazán szerette volna magát,akkor nem állítja válaszút elé.véleményem szerint nem a helyszín és körülmények számítanak.hanem hogy együtt legyünk a szerettünkkel.az a lényeg.-préselem ki magamból a szavakat.egy halvány mosoly hagyja el az ajkamat.
különben is.maga egy helyes férfi!1000nőt találhatna magának,akik a világ végére is követik.-rákacsintok,majd felpattanok a padról.ebben a pillanatban kaptam választ a saját problémáimra!örülök,h beszéltünk.de most mennem kell!minden jót
elindulok a lakásom felé.hatalmas megkönnyebbülést érzek.mindent más színben látok.
"nem a helyszín és körülmények számítanak.hanem hogy együtt legyünk a szerettünkkel"saját szavaim járnak a fejemben.nekem az Enterprise a családom.senki másom nincs.és ha nem velük vagyok,akkor úgyis értelmetlen minden.hiszen a többiek azok,akik osztoztak az örömömben,bánatomban.Ők a barátaim.egyre gyorsabban szedem a lábaim és alig várom,h hazaérjek...

A középkorú férfi hálás és egyben értetlenkedő tekintetének reflektorfényében távozol el. A nap immár teljes elemében süt le rád. Kimelegedve érsz haza. Gyorsan köszönsz a lábadhoz dörzsölődő cicádnak és lehuppansz az ágyadra. Milyen gyorsan rájöttél hogy mennyire fontosak a barátaid!
Gyorsan megkeresed a lementett beszélgetéseid között a kommunikációs frekvenciát... két perc sem tellik el mire megtalálod. Tekinteted a barátaiddal készült fényképre vándorol. Rájukmosolyogsz és bepötyögöd a frekvenciát. Türelmesen várakozol, közben a falon lévő békésen és halkan pittyegő órára nézve rádöbbensz hogy már délután van... Annyira hamar múlik az idő... Lehet hogy San Fran Siscoban mégcsak hajnal van?

Kis ideig kell csak várakoznod de számodra ez a kis idő is maga az örökkévalóság... Talán a kapitány otthon sinscen, és nem is fogja bekapcsolni a komm egységet...
Aztán lassan a képernyőn keresztül ami most lustán válaszra pittyent egy kissé rendetlen félhomályos szobát látsz magad előtt... a kapitányt akinek nagyon álmos az arca. Megtörli a szemeit és aztán belenéz a képernyőbe.
- Hoshi? - Böki ki és arcára zavart ám örömteli félmosoly ül ki.

kapitány?kérdezek vissza vigyorogva,jókedvűen...látom jókor zavarom.viccelődök illetlenül.elnézést,hogy zavarlak.csak nem bírtam tovább.2feltétellel számíthatnak rám a küldetésen.
1.akkor,ha Te leszel a kapitány
2.a cicámat is vihetem fel magammal...
elkomolyodok,szívem hevesebben kezd verni,hogy vajon mit válaszol.
izgatottan várom a reakciót.

A kapitány elmosolyodik és már mondaná is a válaszát amikor elkapja a fejét a másik komm egységre bal oldalra. Egy másik férfi hangját hallod ott de a kapitányét nem... aztán csönd támad egy pillanatra.
- Hoshi. - Néz gyorsan a férfi rád. - Az admirális épp az előbb mondta el nekem hogy akkor leszek én a kapitány ha három nap alatt összeszedem a legénységet... Szóval ha ez sikerül, én leszek a kapitány. - Elmosolyodik rád, és elnéz a szoba ablaka felé. A nap első sugara pont bevilágít a San Fran Siscoi lakásban... Archer behunyja a szemeit. Érdeklődve nézed hogy mit csinál... valószínűleg csak gondolkodik... vagy lehet hogy nem is akarja elhinni a történéseket? Aztán kinyitja szemét és folytatja mintha semmi sem történt volna.
- A macskát persze engedélyezem. Remélem Porthossal majd legalább olyan jó barátságban lesznek mint te meg én... Viszont sietnünk kell ahhoz ha újra vissza akarjuk a hajót. Travis még Brazilliában tartózkodik ?

öhm,azt hiszem igen.egy ismerősénél van itt,a botanikus kertnél.nyögöm ki izgatottan.legalábbis azt mondta,h ott megtalálom.beszéljek vele is?kérdezem,végig a Kapitány tekintetén csüngve.közben magamban ujjongok,mint egy kisgyerek.Jonathannal,a cicámmal és a régi ismerősökkel,barátokkal körülvéve csakis nyerhetek ezen az úton.mosoly ül az arcomon,nem titkolva az izgatottságot és örömöt.nehéz volt ide eljutni,de hiszem,h jóldöntöttem.

A kapitány bólint és közben megpróbál a szemébe fúródó napsugaraktól nem hunyorogni annyira.
- Megtennéd? Közben én beszélek a többiekkel... és.. azt hiszem kerítenem kell egy új főgépészt is. - Gondolkodik el és szomorúan veszi talán véglegesen is tudomásul hogy lesz egy új kollega is a csapatotokban. Egy pillanatra te is a cicádra nézel aki most békésen alszik... Trippre gondolsz... a poénjaira arra hogy mennyire kedves és poénos fickó volt... Hogy most helyette valaki mást kell majd megszoknod. De a többiek arégiek lesznek. Semmi sem változott talán meg. Visszanézel a kapitányra: igen. Ő, Travis, Malcolm, T'Pol és Phlox még mindig élnek. És például olyan személyeket is mint Malcolmot jobban megismerheted majd... mert ő volt talán az egyetlen személy a legénységből akit nem sikerült annyira megismerned.

jókedvem kicsit alább hagy,de azért lelkesen nézek az eljövendő dolgok elé.a régi kis csapattal együtt semmi baj nem lehet.
rendben van,megkeresem és beszélek vele.bízd csak rám.a Kapitányra kacsintok.jó lesz újra veletek.mondom mosolyogva,majd a cicámat felzargatva jól magamhoz ölelem és elköszönök...

Amikor kaccsintottál a kapitány elmosolyodott egy pillanatra újra.
- Köszönöm Hoshi... - Szólal meg. Te pedig épp elbúcsúzol tőle amikor még gyorsan hozzáteszi:
- És Hoshi! - Kérdő tekintettel nézel fel rá. - Szóljál a kommon ha sikerült Trevist "beszerezned"... vigyázz magadra. - Bólintasz, aztán az adás lekapcsol. Ujra csönd támad a kis lakásodban. Arra gondolsz hogy mivel már kezd hűvösödni az idő, és esteledik is majd csak holnap kersed meg Travist.. inkább ennél valami jót. Valami finomat... Mongyuk a tenger parti kedvenc kis büfédben... Gyorsan felkapsz magadra valami melegebbet de nem túl vastagat és elköszönsz cicádtól.
Odalennt a bárban ugyan úgy zajlik az élet mint dél előtt. A szél most is kellemesen fujdogál, és habár a nap nem süt az idő kellemes.
Leülsz a kedvenc helyedre mikor észre veszed hogy a melletted lévő asztalnál egy ismerős alak üldögél egy sötét bőrű nővel... Jobban megnézed: és Travist véled felismerni az alakban. Az emlegetett szamár!
Tehát most két lehetőséged maradt:
- VAgy odamész hozzá beszélgetni, ezzel megzavarva őt, hisz ki tudja ki lehet a lány akivel beszélget.
- VAgy vársz holnapig : de akkor már lehet hogy a férfi nem lesz a városban.

egyszerűen túl izgatott vagyok,nem tudok várni.a sors vezette pont ide Travist.épp ide,és épp most.nem szalaszthatom el a lehetőséget.meg igazából várni se tudok holnapig.lehunyom a szemem,nagy levegőt veszek,majd elindulok feléjük...

Travis és a lány épp hangosan nevetnek mikor odaérsz az ő asztalukhoz.
- Szia Hoshi! - Köszön rád a férfi. - Épp felemlegettem egy-két régi Enterpriseos rémtörténetet. Nem ülsz ide le közénk? - Kérdi és az ismeretlen lány melletti székre mutat. Nagyon megörülsz hogy Travis nem fogadott téged rosszul és leülsz a hideg székre. Egy pillanatra megborzongsz aztán Travis szólal meg:
- Nos ő itt Lizy, a barátnőm. Lizy ő itt Hoshi Sato egy nagyon régi barátom az Enterpriseról. - Lizy a kezét nyújtja feléd.
- Örvendek. - Mondja. Közben Travis kér neked is egy frissítőt. Visszafordul feléd és folytatja:
- Annyira jó idő volt hogy szinte kötelező volt kimenekülnünk a szobából. - Mosolyog a férfi és hátradől lazán a székben. - És te Hoshi, mi járatban? Csak nem valami szép arcú fiú van a láthatáron?

épp készülnék nyelvet nyújtani Travisre,de aztán komoly arccal felé fordulok.nem akarok sokáig zavarni,csak beszéltem Archerrel.énis veletek tartok.mosolyra görbül a szám.húzok egyet az italból és hátradőlve lesem a reakcióját...

- Mi? Dehát... - Travis is iszik egyet aztán megszólal és döbbenetében szinte nem jut szóhoz. - Archerrel? JOnathan Archerrel? Mármint a kapitánnyal?.... - hebeg-habog, és közben lehúzza az egész italt.

vigyorgok egyet.igen,Vele...remélhetőleg újra összeáll a régi csapat,már ha a többieket sikerül összeszednie.tovább mosolygok,majd élvezettel nézem Travis döbbent fejét.

Travis bambán néz, és zavartan is aztán hirtelen átölel téged.
- Huhu ez szuper! Mit mondott neked az az ember hogy te is jössz a hajóra? - Közben oylan erősen szorongat hogy majdhogynem kinyomja belőled a szusszt.

csak óvatosan,mert ha kiszorítod belőlem a szuszt,nem tudok menni.mondom nevetve.
ő nem mondott semmit.tényleg nem akartam menni-komolyodom el.kortyolok egyet,majd a távolba meredek.
rájöttem,h nem szabad gyávának lennem és félnem az ismeretlentől.mert ahogy roszat,ugyanúgy jót is hozhat.de ha nem próbálod ki,soha nem tudod meg.különben is.hiányoztatok.mosolygok Travisre.így hát itt vagyok...

Travis elenged téged az ölelésből. LÁtszik rajta hogy nagyon boldog.- NAgyszerű! - Mondja mosolyogva. - Újra együtt a régi bagázs.. el sem hiszem... - A férfi e közben úgy vigyorog a székben mint egy kisgyerek. - A kapitány nem mondta hogy mikor rendezkedhetünk vissza a hajóra? - Kérdi tűkön ülve és hadarva.

igazából kb annyit tudok,h gyorsan össze kell szedni a bagázst.a Kapitány a többiekkel foglalkozik-mondom.remélem sikerrel jár.teszem hozzá szinte suttogva.távolba meredek,sóhajtok egyet,majd kortyolok az italból.

Travis a válladra teszi a kezét.
- Köszönöm hogy szóltál... van egy olyan érzésem hogy az a vén róka sikerrel jár, és hamarosan viszont láthatunk mindenkit. - Vigyorodik el. - Mi Lisával összepakolunk addig is... képzeld ő is jön az Enterprisera, ha minden jól alakul lehet ő lesz a te helyettesed. - Travis és a barátnője felállnak. Te a hirtelen döbbentségtől nem is tudsz megszólalni: egyrészt Travis szemtelenkedő, csipkelődős modorán, másrészt meg vagy lepődve azon hogy Lisa is az Enterprisera jön és ráadásul hogy majd a te helyettesed lesz. A vékony, rózsaszín ruhában lévő lányrót nehezen tudnád elképzelni esti műszakban a posztodon amikor te nem vagy ott, de már azért kezdesz mgebarátkozni a helyzettel.
Travis és Lisa elköszönnek és kézen fogva indulnak el haza. Addig nézed őket míg el nem tűnnek: közben csendben elmerengesz azon hogy lehet neked is kellene egy oylan pár aki kitart melletted és még a bajban is veled van... Aztán felállsz és te is elindulsz haza.
Mikor haza érkeztél leülsz az ágyad szélére és csendben hallgatod a tenger morajlását. Erre is alszol el...

érzem,h a hasamat már melengeti a napsütés...lassan ki is nyitom a szemeim...az ágyam mellett lévő órára tekintek.meg csak 6óra van...pocakomon nyújtózkodó cicám is csak bambán bámul rám,majd ásít egy hatalmasat.hm.álmomban az Enterprisen voltam.szakadozva beugranak az álomképek.mosoly ül az arcomra,felidézvén a régi társakat.hm.ha minden jól megy talán újra láthatom őket.nagyon sóhajtok és lustán még visszadőlök egy kicsit.

A kommunikációs egységed amin most cicád fekszik szólal meg hangosan pittyegve és remegve... valakinek nagyon sürgős lehet. Cicád azonnal leugrik egy kecses mozdulattal a konzolról és rányávog kényesen: a konzol nem hagyta őt elaludni rajta. Kinyujtózól és megfésülködsz, gyorsan felveszel valamit és máris felnyitod a képernyőt ezzel a közvetlen csatornát létrehozva: Archer kapitány fáradt és elcsigázott pillantását véled látni a képernyő túloldalán. San Fran Siscoban valószínűleg már késő éjszaka lehet...
Nagyon sürgős lehet ha ilyenkor keres téged.. még szerencse hogy ébren voltál.

egy bizonytalan ,,üdvözlet kapitány,, hagyja el a számat.majd érdeklődve bámulom a képernyőt,h vajon mit is akar tőlem...remélem nem fuccsolt be a dolog,most,h végre már kezdem beleélni magam,h újra útra kelünk.idegesen piszkálom a hajamat,várok...

- Üdv Hoshi! Sajnálom hogy megint csak zavarlak, de csak szerettem volna ha tudnád hogy a komp amivel a hajóra indulunk holnap 19 órakor fog elindulni a San Fran Siscoi Akadémia épülete előtt... Már mindenkinek küldtem írásos értesítést csak úgy gondoltam hogy neked szóban adom át inkább.. szóval jó pakolást kívánok a mai napra. Én is ezt teszem... a komp ami San Fran Siscohóz visz a Brazilliai reptérről indul ma 15 órakor. - Mondja a férfi lelkesedéssel a hangjában.

megkönnyebbülve,örömmel az arcomon és némi izgalommal a pocimban megköszönöm az információt,és hogy megkeresett.ennyire közel van már-hümmögök magamban.az idő jobban sürget,mint gondoltam.reggel még álmomban se gondoltam,h ma már indulnom kell.ujjongva magamhoz szorítom a cicusom,majd rögtön el is kezdem a csomagolgatást.jó pár dolog vár még elintézésre az iskolában is.