Jonathan Archer Kabinja

Helsont követve ide jutunk ki. A kabin ugyan ott helyezkedik el mint az első küldetésünkkor is csak jóval nagyobb... Ki kérte erre a flottát? .. Minek ekkora kabin nekem?...
Belépünk. Az első dolog az hogy ledobom egy laza mozdulattal a táskámat a kanapéra aminek ronda zöld színe van. A zöld nem az a szín amit nagyon kedvelnék.... Pothos vidáman lohol be a helyiségbe és körbeszaglássza új territóriumát.. a mindíg boldog kis kutya után nézek, majd Helsonra.
- Köszönöm hogy ide vezetett. Nagyon kdeves öntől Mr. Helson.

Nincs mit uram ha bármire szügksége van akkor szóljon nyugodtan csak és mindig itt leszek uram .Noh én megyek viszlát uram.*Kilépek a kapitány kabinjából és elkezdem keressni Mr.Reed-et,hátha megtalálom valahol a fedélzeten hátha kapok tőle valami eligazítást.*

Elindulsz a folyosón, és fogalmad sincs hogy merre lehet Mr. Reed... ahogyan ott kinn kullogsz eszedbe jut hogy hátha az étkezdében van ezért elindulsz arra.
{ Folyt. köv.: Enterprise/ étkezde topic }

Kaptön:
Magadba maradtál, végre egyedül a gondolataiddal.
ideje hogy megnyugodj kicsit!

Miután kiment Helson a táskám után én is levetődöm a kanapéra.
Kényelmesen elfekszem rajta és arra gondolok hogy mennyire nagyszerű ez a hajó... hogy mennyi mindent fogunk felderíteni vele. Felállok és elindulok az asztalhoz ami a szoba közepén van. Lenézek az asztal alá: Porthost látom meg az alatt.
- Nem szégyelled magadat? - Kérdem tőle halványan elmosolyodva. - Még a karpit is új... nah mindegy... - Az asztalra nézek: azon két adahordozó, valamilyen újfajta eszköz, és két egyenruha van odatéve. Az egyenruhák mellett a rangom. Megfogom az egyik egyenruhát és felemelem magam elé. Nézem.... ugyan oylan mint akkor. Lenyűgöző.
- Visszamentem az időben. - Mondom magam elé, egy gyors mozdulattal megfogom ez után az egyik adathordozót amin az admirális álltal írt küldetés van. Lehuppanok vissza a kanapéra és elkezdem olvasni azt.

Kaptön:
A hangfelveveő eszköz amit kaptál:


Az adathordozón pedig a következőt olvasod:

Stett admirális Jonathan Archernek.

Kapitány!
Tudom hogy még szoknia kell a hajót és a legénység új tagjait de arra kérem önt hogy induljanak el az Andorián térség felé. Nemrégiben egy segéjkérő adást vettünk egy Andóriai hajótól akik az aszteroida mezőben ragadtak. Szeretném ha odamenne és kivizsgálná az ügyet Jonathan a leendő szövettségeseink is örülnének neki.
az indulási parancsot bármelyik percben megkaphattják hivatalosan is.
Köszönet és sok sikert a küldetéshez:
Stett admirális.

Miután ezeket a sorokat elolvastad úgy döntesz hogy átveszed a kapitányi egyenruhádat, hogy nehogy úgy érjenek el hirtelen hogy még civilben vagy.

Miután elolvasom az admirális kérését sóhajtok egyet: beledobtak a mélyvízben. De felkészültem á! Visszateszem az adatrögzítőt az asztalra a másik ujonnal szerzett kis eszközzel egyetemben (Ami nagyon tetszik) és nekiállok átvenni a ruhámat.
Habár a civil ruha kevésbé szorongató és a vele járó felelősség is sokkal kevesebb, most kimondottan örültem annak hogy az NX-01 egyenruhája rajtam lehet. Odaállok a tükör elé és belenézek. AZtán Porthosra:
- Szerinted jól áll? - Kérdezem kutyámtól aki csak rámnéz. - Persze hogy nem.... - Felteszem a rangjelzést a ruha nyaki részére és megint Porthosra nézek.
- És így?... Ne mondd hogy nem.... - Odamegyek a hangfelvevő eszközhöz és elkezdem nézegetni. Nagyon tetszik... A kabinom ablakához lépek vele miközben a kezemben van, benyomom rajta az egyik gombot, aztán kikapcsolom.. egy idejik ezzel szórakozom aztán bekapcsolom és elkezdek beszélni.
- Személyes napló. 2160. Szeptember.
Ujra az Enterpriseon. Mintha visszatértem volna az időben... szinte hihetetlen hogy újra itthon vagyok... - Egy pillanatra megállítom a hangfelvevőt és Porthosra nézek. - Szerinted az otthon jó szó?... Igen. Jó. - Bólintok és tovább folytatom. - Bár a legénység egyes tagjai még újak és meg kell őket szoknom, mégis lelkes vagyok. Egyre csak arra tudok gondolni hogy mennyi csillagrendszer, és bolygó várhat ránk.... Bár annak nemigazán örülök hogy a flotta a hátam mögött ujította fel a saját hajómat... Személyes napló vége. - Elteszem a kis eszközt az egyik zsebembe és megint Porthosra nézek.
- Hát ez elégsovány lett... - Az ablakon keresztül a Földet kezdem el bámulni.
- Mindíg meglep ez a látvány... mennyire gyönyörű..




Egy kis ideig álok még az ablaknál aztán elindulok ki a kabinomból. Ránézek Porthosra.
- Majd úgy is jövök... ne nézz rám így..
{ Folyt. KÖv. Foylosó topic }

Belépek a kabinomba ami (még) rendezett és tiszta. Kis kutyám örömködve jön oda elém.
- Szia Porthos. - Köszönök neki gyorsan és leülök egy panel elé... azt felhajtva látom hogy adás a Csillagflotta parancsnokságtól jött, és hogy csak egy közvetett üzenet: "Indulás". Szívem nagyot dobban. Végre elindulhatunk-ujra.... Szinte habzsolva olvasom el a Csillagflottaparancsnokság kódjelét: Indulhatunk! Legszívesebben mindenkinek itt helyben tudatára adnám hogy mennyire boldog vagyok. Körbenézek kis kabinomban. Porthoson akad meg pillantásom.
- Ez fantasztikus! - Nézek a kutyámra, és szinte alig akarom elhinni mindezt. Felállok és Porthosoz lépek.
- Itthon vagyunk Porthos.. és ez valóság. - Felemelem a kutyát és az abalakhoz sétálok vele. A FÖldet bámulom ujból...
- Ujra elindul majd a hajó, a legénység... Hoshi, Travis, Malcolm... Malcolm... - Jut eszembe hirtelen a férfi és egy gyors mozdulattal - úgy hogy e közben a kutyám még mindíg a kezemben van - megérintem az ajtó mellett lévő intercommot:
- Archer Reednek! Le tudna kérem fáradni a kabinomba egy percre?

Megáll a kapitány kabinjának ajtaja előtt benyomja a csengőt és vár.

Kis várakozás után már hallom is a csengőt. Leteszem kutyámat a földre, és kinyitom az ajtót.
- Fáradjon be kérem. - Mondom Malcolmnak. - Ülj le csak nyugodtan. - A kanapé felé mutatok miközben Porthos farkcsóválva Malcolm lábához sétál. - Hogy van Malcolm? Régen láttam magát... beszélni kívánt velem? - Kérdezem tőle érdeklődve.

Ahogy a kutya odajön hozzám lehajolok megsimogatom majd a kapitány felé fordulok.
-Köszönöm jól vagyok uram. De van egy fontosabb ügy amiről beszélni akarok önnel. Felkerestek újra és megint arra kértek hogy figyeljem önt hogy hogyan reagál a helyzetekre meg ilyesmi. Azonal nemet mondtam. De attól tartok ennek nem még lesz folytatása.

Sóhajtok egyet...
- Szóval a Flotta megint rám akart küldeni egy kémet... - A saját indulataim ellen küzdök mindeközben... Hogyan lehetséges az hogy egyik percről a másikra boldogságból feszültségbe megyek át? Csak a Flotta vagy a Vulkániak képesek ennyire szélsőséges érzelmeket kiváltani belőlem percek alatt. - Ön szerint miért akarnak engem megfigyelni? Mit akarhatnak tőlem? - Kérdezem de közben bárhogy is próbálom érzelmeimet fékezni akaratlanul is elkezdek sétálgatni körbe körbe a szobámban. - Mire lenne ez nekik jó?...

-Uram nekem az a selytásem hogy valaki meg akarja szerezni a hajó kapitányi posztját. Továbbá vannak akik túl öregnek tartják önt arra hogy még kapitányként szolgáljon a flottában.

Egy pillanatra megállok Malcolm szavainak hallatán... mintha egy éles kést döftek volna át a szívemen... Legszívesebben elkezdenék kiabálni haragomban és csalódottságomban.
Megállok a szobám ablaka előtt, és veszek egy mély lélegzetet. A Földet látva megpróbálok megnyugodni.
- Mindenki felett egyszer elszáll az idő MAlcolm... de nem mindegy hogy valaki idős vagy annak is érzi magát egy fontos feladatra....Én egész életemben ezt a hajót akartam irányítani.. megismerni új csillagokat és fajokat. Az apám is ezt akarta. És ezt a Flotta most puszta spekuláció alapján elvenné tőlem. Eddig azért dolgoztam hogy a flotta levetkőzze magából ezt a viselkedést... de látom ehhez még évszázadok kelenek... Köszönöm hogy kiállt mellettem Malcolm.

-Uram ez természetes. Volna még valami Uram. Szeretnék egy kisebb csapatot összeállítani akiknek az lenne a dolguk hogy a kémeket keressék.

- Engedélyt megadom rá. - Bólintok. - De lehetőleg ne keressenek olyan feltűnően kémeket. Szeretném ha ez a dolog nem szivárogna ki, érti. Ha bármi furcsát észlel azonnal értesítsen engem is. - Malcolm is bólint, az ajtóhoz lép. Én még utána szólok, hirtelen fordulok meg az ő irányába.
- Mr. Reed! Jó hogy ujra látom.

Maclom:
Te is nagyon örülsz hogy kezd minden a régi kerékvágásba menni, bár ennek a kémkeresősdinek nem örülsz.. úgy tűnik a csillagflotta szeretne mindenről informált lennei. Talán egy kissé túl informált is. Ahogyan a kapitány rábólintott a csapat létrehozására tudod hogy nem lesz kis dolog mindezt titokban tartani majd, de felkészülsz erre is. Veszel egy mély lélegzetet és kimész a rendezett kabinból.
{ Folyt. köv: Folyosók topic }

Miután Malcolm kiment és az ajtó szép lassan becsukódik egyedül maradok.
Leroskadok a kanapémra és a kutyámat simogatva az indítási parancsra üresen bámulok. Eddig örültem neki. Eddig lelkes voltam. De a Flotta kémkedéses akciói után felmerül bennem a kérdés hogy lehet csak tesztelnek.... Magamhoz húzom a sport táskámat és elkezdem kidobálni belőle a ruháimat, a könyveimet, a fényképeimet, a naplómat, a makettjeimet, míg aztán megtalálom a vizilabdámat a táskám legmélyén. Elfekszem a kanapén és elkezdem vele megsorozni a falat az egyik kezemmel a másikkal kiveszem a zsebemből a hangfelvevő eszközömet és megnyomom rajta a gombot.
- Személyes napló. 2160. Szeptember.
Az Enterprise hamarosan elindul. Terveim szerint olyan egy órán belül. - Mindeközben indulatosan a falhoz dobálom a labdát, az lepattan és elkapom. Utána ujból és ujból ezt teszem egyre erősebben sorozva a falat. - Eddig kerestem az indokot, a miérteket hogy vajon miért is indították útnak ujból az Enterpriset. Talán igaza van mindenkinek és tudományos kutatás céljából... Vagy talán csak tesztelni akarják a hajó kapitányát, sé legénységét hogy mennyire elavult. Áhh... - Lekapcsolom az eszközt és Porthosra nézek. - Igen Porthos. Elmúlt öt év... de nem avultam el. És te sem. Nem engedem hogy ezt mondják. - Visszakapcsolom a kis eszközt és tovább beszélek. - Ki tudja mi volt a szándékuk ezzel. De nem érdekel.... Végül is boldog vagyok hogy ujból elindulhatunk. És bármi vár ránk tudom, mi kiálljuk. Személyesnapló vége. - Felülök és visszateszem a zsebembe a kis eszközt. A labda még mindig a kezemben van. Porthosra nézek.
- Szerinted nagyon túldramatizálom? - Kutyámra nézem aki csak a lábam mellé ül és vissza néz rám. - A francokat! - Fogom a labdát és a falhoz vágom telejes erőből. A labda viszapattan és elgurul a kabinba. Felállok... zuhanyoznom kell egyet.

A hideg víz jót tesz testnek és léleknek egyaránt- tartják így a Távol Keleti kultúrák. Nos, én most másképpen vélem...
Fogvacogtatva kilépek a zuhanyzóból, a csúszós padlón kishiján elesek... de odaérek a törölközőhöz. Miután ujból felveszem az egyenruhámat, megigazítom magamon a tükörben a rangjelzését. A kis négy négyszög fénytelenül, tompán megcsillan. Kihúzom magamat. Megfordulok a táskámhoz lépek, kiveszek belőle egy bekeretezett fényképet. Apám van rajta és én egy nagyon nagyon régi képen:


- Vigyázok a hajóra. - Mondom a képre nézve. Megérintem apámat a képen, aztán óvatosan az ágyam feletti szekrény legfelső polcára teszem azt. Lassan az ajtó melletti intercommhoz sétálok.
- Archer a legénységnek. Minden főtiszt jelentkezzen a hídon, minden tiszt menjen a posztjához. Hamarosan indulunk. - Lekapcsolom az intercommot és lehajolok Porthoshoz. Megsimogatom a kutya fejét.
- Majd jelentkezem. - Mondom és kimegyek a hídra.
{ Folyt. köv.: Híd topic }