Híd

a csöndben egyszercsak ujból Travis szólal meg.
- Azt ugye tudja hogy most egy ismeretlen szektorba navigálok. - Néz rád a férfi. - Alparancsnok,nem vagyok ború látó, de javasolnám a harci riadót.
- A kapitány majd eldönti hogy mikor kell harci riadót elrendelni és mikor nem. Borulátása illogikus. - Reagálja le a nő.

-Nyugalom Travis. A biztonságiak készenlétben állnak. És elég egy gombot lenyomnom és a hajó azonnal harcra készen áll.

- Azt hiszem megérkeztünk. - Szólal meg Travis. T'Pol lassan áll fel, és közben megérinti a kapitány székén az intercommot.
- Kapitány... megérkeztünk.

Ahogyan belépek a hídra rögtön megérzem a levegőben szinte forrongó feszültséget.
- Keressenek Helixet a hosszú távú letapogatókkal! - Adom ki szinte automatikusan a parancsot, és leülök a kapitányi székbe amit T'Pol most átad nekem.
- .. Itt kell lenniük! - Mondogatom magamnak. - Itt kell... - NAgyon bízom ebben.. márcsak azért is mert már az első küldetésünkön parancsmegtagadást vittem véghez. Ha kiderül hogy feleslegesen vesztegettem itt az időmet... De nem baj. Ha le akarnak váltani legalább most majd megkaphattják az indokukat. Lesz indok. Gondoskodok róla. De Daniels álltalában nem szokott csakúgy találomra meglátogatni.... Ülök és várom a szkenn eredményét.

Hoshi:
Belépsz a kapitányt követve a hídra. Ahogyan beléptél utána barátod arcát fürkészve megállapítottad róla hogy nagyon szeretné azt hinni hogy Trip életben van, és hogy valószínűleg a hajó hozta ezt ki belőle. Nagyon a szívére vette főgépésze halálát. Elfoglalod a posztodat. A csönd és a várakozással eltelő percek, pillanatok kezdenek már egyre jobban zavarni amikor T'Pol szól közbe.

Malcolm:
Mivel T'Pol végzi a hosszú távú letapogatókkal a szkennelést csak a kapitány szavában bízhatsz.. és ha ez a helyzet lehet tényleg van odakinn egy Helix. Habár titkon már mindent és mindenkit felkészítettél egy esetleges veszélyhelyzethez, a kezeid automatikusan a pházis ágyuk indító gombjára tévednek. A kapitány nem szokott tévedni... És biztosan jó oka van rá hogy parancsmegszegésként visszafordította a hajót egy ismeretlen zónába...

John:
Miközben T'pol szavait várod egyre feszültebbé válsz ami a tisztjeidre is hamarosan átragad... megmarkolod széked karfáját... Hoshi is belép teutánad a hídra. Egymásra néztek... Lehet csak a lánynak van igaza, és a saját belső hangod játszadozik veled?... Ekkor T'Pol szól közbe:
- Nincsen odakint semmi sem kapitány. - Felugrasz a székedből, odalépsz a panelához és a nő szemeibe néznek. Tudod hogy sohasem hazudna. De te mégsem akarod elhinni neki mindezt. Nem. Ez nem lehet. Valami van odakinn...
{ Sorrend: Hoshi, Malcolm, Kaptön }

feszült csendet T'Pol szavai törik meg:
- Nincsen odakint semmi sem kapitány. - mondja hűvösen...szavai pofonként érnek...szívem mélyén bíztam,hittem a Kapitányban,h talán igaza van...csalódottan figyelem tovább az eseményeket,reménykedve,h ez az egész nem azt jelenti,amitől legjobban tartok...

-Kapitány engem valami nagyon zavar. Az érzékelők semmit sem jeleztek ami furcsa mivel ebben a szektorban is járnak hajók tudomásom szerint de nincs semmilyen lenyomata hogy járt volna erre valami is. Talán kiküldhetnénk egy kompot hogy az vizsgálja meg közelebbről a helyszínt vagy az Enterprise-all is közelebb mehetnénk.

- Nézze meg még egyszer T'Pol. - Reagálom le gyorsan, hangomban visszafogott idegességgel a Vulkáni jeges tekintetébe nézve.
Nem akarom elhinni hogy ez legyen az igazság... Mert tudom hogy nem ez!
Ekkor Malcolm szavai vágnak közbe az éppen - már elsőre - kialakuló vitahelyzetbe. Hátra fordulok hozzá.
- Jó ötlet Malcolm. - Sétálok lassan a taktikai panelhoz miközben ökölbe szorítom a kezeimet. - Viszont én előbb óvatosabb lennék. Küldjünk ki egy szondát.

Malcolm:
Ahogyan kilövöd a szondát a hídra ujfent kínos csend borul. Minden szem rád szegeződik amitől kezdesz zavarba jönni. És ez főleg azért van mert a kapitány téged néz... és nagyon türelmetlenül. És ebben a pillanatban a szonda küldi az adatokat: Semmi. Ahogy T'POl is mondta... ám ekkor az összes műszer egyszerre fütyül fel: hirtelen egy láthatatlan Helix jelenik meg előttetek.

Hoshi:
A kínos csendet a műszerek füttyenése és a képernyőn megjelenő Helix töri meg... Minden pillantás most a kapitányra szegeződik. Mindez egy másodperc töredéke alatt.

John:
Leülsz a székedbe és a kínos csend beálltával már talán el is kezdhetnéd írni a lemondásodat... amikor történik valami. Műszerek sivítása, és tisztek kérdő tekintete: egy Helix komplexum jelenik meg előttetek.
Kezd kialakulni egy kérdéses helyzet...

{ Sorrend: Malcolm, Hoshi, John }

-Kapitány mi a parancs?
Közben a kezem azon a bizonyos gombon pihen. Ha netán baj lenne.

feszülten,kíváncsian figyelek és már nagyon nem értek semmit...de azért bízom a kapitányban...mást nemtehetek...

A csöndben, és feszültségben a parancsnoki széken ülök és- mivel nem nagyon tudok mást tenni- nézek az üres képernyőre várva a csodára... Aztán Malcolmra nézek de az arcán leplezetlenül ott ül a csalódottság... ahogyan az enyémre is ez ült ki. Nincs más hátra... azt hiszem írhatom a felmondásom: Megszegtem két helyen az új szabályzatot amiből egy pontot én írtam. Szégyen...
Ám ekkor hirtelen egyszerre szólal fel, sípolva és idegesítően az összes műszer a helyiségben. Felugrok és már épp jelentést kérnék amikor a képernyőn egy hatalmas Helix jelenik meg. Egy pillanatra leblokkolok pedig ha most tüzelnének... az ilyen pillanatokon múlhat és bukhat minden. Megfordulok és hirtelen kezdem el sorolni egymás után a parancsaimat.
- Malcolm, taktikai riadó! Polarizálja azt a burkolatot! - AZtán T'polhoz fordulok. - Alparancsnok keressen emberi életjeleket azon a Helixen! Letapogatás, hosszú távú. - Teszem hozzá. - Travis hátráljunk minimum 60 kilóméternyire. Hoshi... kapcsoljunk nekik egy adást.

Ahogy meghallom a parancsot a kezem egyből lenyomja a gombot. Az automatika azonnal készültségbe helyezi a hajót. Majd még egygomb és a burkolat is polarizálva.
-Burkolat polarizálva. Taktikai riadó elrendelve.

teszem,amit a Kapitány mond és egyre feszültebben várom, a végkifejletet...
-Megvan Kapitány!

Miután várok egy kicsit és mindenki kész van a rá kiosztott feladattal Hoshi adja meg a végszót. A lányra nézek:
- Köszönöm... Itt az Enterprise a Suliban Helixnek. Biztosan tudjuk hogy az ön hajójuknak a fedélzetén tartózkodik egy ember. A neve Trip Tucker! Ha átadnának nekünk, nos akkor azt nagyon szívesen vennénk. - Habár tudom hogy T'Pol még nem bólintott rá arra az emberi jelre én teljesen biztosra veszem hogy ott nagyon is van valaki. Ha nem is Tripp de egy ember biztosan van. - Ha kell belemegyünk bármilyen csereakcióba is! Kérem, válaszoljanak!

A képernyőn hirtelen egy Suliban arca jelenik meg:
- Enterprise?! Én Hess vagyok. Maguk meg mit keresnek itt?! - kérdi meglepetten, így hatalmas sárgás szemei még nagyobbra kigúvadnak. - A mi Helixünkön nincsen egy emberük sem kapitány, különösen Trip Tucker nevezetű! Kérem, menjenek a szektorból hacsak nem kívánnak borzalmas kínok között meghalni! - A Suliban meglepettségéből hirtelen ideges fenyegetőzésbe váltott: Nagyon jól tudjátok hogy hazudik.
Kaptön:
T'Pol az előbb bólintott hogy lokalizálta az emberi életjelet a Helixen: Most már biztos vagy benne hogy Hess ténylegesen is hazudik. Valamit tenned kellene, de közben azt is tudod hogy a Sulibanok fegyverei jóval erősebbek az Enterpriseénál, ráadásul többen is vannak. Viszont ha esetleg átszállnátok...

Ahogyan végighallgatom a Suliban kevésbé hosszú és méginkább üres annekdtótáját tekintetem a tudományos tisztemével ütközik: Megtalálta az életjelet! Tudtam, tudtam hogy így lesz! De egyenlőre elégedettségemet még elrejtem a bizonyos Suliban Hess elől és ujból előre fordulok hogy lereagáljam a mondatát.
- Nem, nem kívánunk meghalni, köszönjük. - Mondom a kigúvadt, béka szerű szemeibe nézni. - De ha már ennyire szépen megkért adna egy pillanatnyi türelmet?... Köszönöm.- Ránézek Hoshira és bólintok: a lány már ebből az egy biccentésből megértette hogy azt akarom hogy az adás szétkapcsoljon. Ami hamarosan, egy pislantásnyi idő alatt meg is történt.
- Szép volt. - Nézek rá. - A taktikai riadó maradjon. Malcolm, hívjon össze egy csapatot a transzporterhez. T'pol maga is velünk jön, hozza a koordinátákat is hogy majd meg tudjuk találni Trippet. - A székemhez lépek és megérintem rajta az intercommunikációs gombot, máris a gyengélkedőbe kapcsoltam vele.
- Doktor kérem legyen készenlétbe, valószínűleg hamarosan lesz egy betege. Archer kiszáll. - Felállok és Hoshihoz lépek most.
- Hoshi... nagy feladatot fogok tőled kérni. - Amennyire közel tudok állni a lányhoz annyira közel lépek, közben óvatosan megfogom a karját. - Amíg mi átmegyünk a Helixre szeretném ha valahogy elterelnéd az Enterpriseal a figyelmüket. Bárhogyan, bármit bevethettsz. Menni fog?

nagyot nyelek,majd hatalmas levegő...
-renden!minden tőlem telhetőt megfogok tenni!-nyögöm ki nehezen...megszorítom Archer kezét...csak óvatosan majd!-teszem hozzá szinte már suttogva...

Bólintok.
- Úgy lesz. - Mondom ki a szavakat félhangosan. - Ha nem érnénk vissza két órán belül... irány a Föld... menjetek vissza... - Lassan elindulok a lifthez, visszafordulok és hozzáteszem.
- De erre úgy sem fog sor kerülni... - Megállok a lifthez vezető ajtónál. Végignézek a tisztjeim arcán. Reed és T'Pol is mellém állnak. Hoshira nézek. Még a pillantásommal jelzem neki hogy minden rendben lesz.
- Induljunk. - Mondom Reednek és belépünk a liftbe ami levezet egyenesen a transzporterállomásra.
{ Folyt. Köv.: transzporterállomás }

Hoshi:
Teljesen egyedül maradtál a hídon. A kapitány bízhatta volna Travisre is a hidat, de most rád bízta... csakis rád.
Valahogy el kell terelned a Helix figyelmét.. de hogyan... talán életedben másodszorra is, de a kapitányi székbe ülsz és némán kezdesz el gondolkodni.
- A csapat leérkezett. - Szólal meg hátulról egy zászlós.

köszönöm!-szólalok meg egy mély levegővétel közepette...érzem a többiek feszültségét,és a kezeim is remegni kezdenek...
mi lesz,ha elrontom?mi lesz,ha bajuk esik a többieknek?mi lesz ha...?röpködnek a vészgondolatok a fejemben,de most erre nincs idő!össze kell szednem magam!a Kapitányék számítanak rám...kezdjük!!!-bátorítom magam.csak még azt nem tudom,h mit és hogy...

Ujból adás kapcsol, ezúttal Hess jelenik meg a képernyőn.
- Maga meg kicsoda?! - Kérdi a hangjában egyre nagyobb felháborodással a látványra sem kellemes Suliban.

Hoshi Sato zászlós,kommunikáció!-vágom rá határozottan.
Tudja Trippet mindnyájan szeretjük.és ha maguknál van,akkor jó lenne,ha minél előbb elengednék...bármire képesek vagyunk érte!-mondom higgadtan,a szuliban szemeibe nézve,érzékeltetve,h nem viccelek,elszántan,ám odafigyelve a hangsúlyra,h ne bosszantsam túlságosan fel...elvégre mégis csak a komminikáció,a beszéd az én fő fegyverem...

- Nézze, zászlós. - Kezd bele a lassú beszédébe Hess. - Engem nem érdekelnek az emberi érzelmei. Mi Sulibanok csak egyre vagyunk kíváncsiak és az a jövőnk megmentése. Ha nem érdekli önöket ez, hát legyen ahogy kívánja... Maguk még szűk látókörűbbek mint ahogyan gondoltam... Hol van a kapitánya?! Vele akarok beszélni! Tudom hogy egy csapat ember a Helixen keresi az emberüket, de nem fogják megtalálni őt, ne is reménykedjen ebbe. - Mosolyodik Hess. - Vagy visszahívja a csapatát, vagy meghalnak, a drágalátos kapitányával együtt és az Enterpriseát is felrobbantom ha továbbra is játsza a kapitánya kis gyerekjátékait.... Előttem nem tud hazudni, átlátok magán. Zászlós.

nem szoktam hazudni!idegeneknek pláne nem...nincs érzelmi szál,lehetek kíméletlenül őszinte!-nyugtázom egy higgadt mosollyal...
szóval Trip valóban maguknál van!-miközben ezt mondom,mégjobban elkezdek izgulni,h sikerüljön a többieknek kiszabadítani,másrészről megnyugszom,h a Kapitánynak igaza volt és tényleg él!!!
lehet,h szűk látókörűek vagyunk!lehet,h pont ezért nem félünk semmitől...és ez is lehet,h nem éljük túl,viszont azt biztosan garantálhatom,h maguk se fogják ezt épp bőrrel megúszni!
a Kapitány nincs itt!dolga van!talán nem vagyok elég?-kérdezem határozottságot sugalva...még szerencse,h azt nem látja,h végig a Kapitányi szék karfáját szorongatom és remegnek a lábaim...