Heldroni hajó/ A Kalsen

UTOLSÓ HSZ A KÜLDETÉSHEZ
A kapitány az idegen hajón van, átment egy komppal hogy átadhassa a kristályt:
Kaptön:
Amikor belépsz az idegen hajóra a lények nem fogadnak csak rögtön a vezérlőbe irányítanak téged. A vezérlőben idegen, ismeretlen műszerek hada áll. Pittyegő hangjuk van, szinte sértik a füledet. A hajó parancsnoka egy kisebb lény lép oda hozzád. Te átadod nekik a kristályt. Az nagyon örül neki.
- Köszönjük kapitány!! Meg van a kristály!! - Kiáltozzák vigyorogva. - A kristály!!! A kristályunk!! A Szent Jellonunk!!! Viszont.. sajnálom... - Lép oda hozzád nagyon közel a lény. - De mi nem lépünk be a Szövetségbe!!- Érzed ahogy elönt a düh és csalódottság... legszívesebben törnél-zúznál de el kell menned...
Sok hűhú semmiért záró mondat:
"... Sok hűhó semmiért"

Végre a lények hajója: Az ügy kezd lezáródni- gondolom magamba. Körbenézve a hajón megannyi ismeretlen idegen eszköz: Szokatlan fényeik és hangjaik vannak, belesípolnak a fülembe. Homlok ráncolva nézem őket, elnézek balra és jobbra is miközben az idegen folyosókon lépek végig a lények kíséretében. Talán ha belépnek a szövetségbe elárulják hogy mik ezek, és legalább olyan viszonyban leszünk velük mint a Vulcániakkal- vagy inkább jobban. Egy pillanatra elgondolkodom azon hogy az admilaritás mennyire büszke lesz ránk: Egy ismeretlen idegen fajjal elsőre barátságos viszony kialakítása... nem kis dolog. Halványan elmosolyodom, de komoly maradok: ez egy döntő pillanat lesz.
Valószínűleg a vezérlőbe értünk. Itt még még inkább szokatlan minden:
Ismeretlen eszközök hadát pillantom meg... a lények nem túl szemrevalóak- de nem is ez a lényeg.... Egy kisebb lény lép oda hozzám: Nem mutatkozik be, de valószínűleg ő ennek a hajónak a parancsnoka.
- Archer kapitány vagyok - Kezdem el. - a Bolgyók E.... - ..gyesült Föderációjától .. folytatnám ám ekkor közbevág a kisebb lény:
- A kristály?! - Kérdezi kissé pofátlanul. Szúrós kis pontszerű fekete szemeit az enyémbe vájja.
- Ami azt illeti, nálam van. - Válaszolom, a legudvariasabb hangsújal hangomban, és előveszem az eddig zsebemben dédelgetett kristályt. Előre nyújtom a lény felé. Az ezüstösen felcsillan, gyönyörű fénye megvilágítja a lények és az én arcomat is. A lény tekintetében őrült boldogságot látok, lassan átveszi a kristályt- mintha valami isteni lehellet lenne az - És felnyújtja mindenki előtt. A többi lény elcsodálkozva nézi azt és szinte körülugrálják a kristályt örömükben. Ordibálva ugrándoznak..... Furcsálkodva nézem őket, hunyorgok a nagy fényességben. Ekkor a lények parancsnoka lép oda hozzám:
- Sajnálom.. - Mondja az. Épp kérdezném hogy mit sajnál amikor már folytatja is a mondanivalóját. - De mi nem lépünk be a Szövetségbe!
- Mi? - Hunyorgok a lényre. - Dehát megígérték! - Csattanok fel idegesen. - Azt mondták hogy önök is a szövetség tagjai lesznek! - Érzem ahogyan a düh, és a csalódottság elönti az agyamat... még uralkodok magamon.. visszafogott düh-vel nézek a lény apró szemeibe. - Megígérték! Azt mondták jönnek, a tisztjeim az életüket kockáztatták és maguk most azt mondják hogy nem...
- Sajnálom.. - MOndja a lény. - De a tanácsunk mérlegelte a dolgot és arra jutottak hogy túl veszélyes lenne.
- Az űrben szövetség nélkül maradni AZ veszélyes! - Most már alig tudok magamon uralkodni legszívesebben törnék és zúznák. Megfordulok. - Vezessenek ki. - Mondom ki a szavakat még mielőtt valami butaságot tennék....
- Teljesen meg tudom érteni a dühét kapitány. - FOlytatja a lény. Gyorsan hátrapillantok rá, és elkapom a tekintetét.
- Azt valahogy nem hiszem el. - Csóválom meg a fejemet, és visszafordulok. - Ennyi futás, aggódás és sérülés...
és semmi.. semmi amiért megérte ez volna.... Csak.. sok hűhó semmiért...