Gyengélkedő

Ha valaki megsérül az rögtön ide jön és kezelik... feltéve ha akarja

*Belépek Archer kapitány és T'pol jelenlétében majd odalépek Phlox-hoz kissé idegesen*-Felőlem le is csapolhatja az egész véremet sőt akár megnézhet olyan szközzel amivel csak akar de szeretném tudni az igazságot!.Kapitány?T'pol?.*Odalépek a dokihoz és idegesen felhajtom a kezemen egyenruhámat és Phlox-ra nézek*-csinálja.

Phlox kissé megdöbbenve néz rád. A kapitány gyorsan hadarva és feszülten elmagyarázza hogy mit is szeretnétek tudni. Várakoztok... a várakozásban beszélgetésbe kezdtek... arról hogy Trip már öt éve halott.. hogy ki mit tett az öt év alatt....

TRip:
A doktor nagyon örül neked amikor meglát. Örömködve üdvözöl téged amikor a kapitány rászól hogy most akarja tudni a tényeket... kénytelen így munkához látni hamar.
- Megkérhetném parancsnok hogy nyújtsa ide a karját? Köszönöm. - kér meg téged a doktor. te felülsz az ágyra és megteszed amit kér. Egy idejig csendben hallgatod a kapitányt miközben a doktor dolgozik.

Kaptön:
Miközben a doktor dolgozik Trippen te elkezdesz a férfinek beszélni... meg kell tudnia az igazságot.

T'POl:
Miután a kapitány elmondott talán mindent kiegészíted a férfi szavait úgy hogy Trip mindent értsen, és elmeséled hogy te mit csináltál az elmúlt öt évben... árnyaltan hozzáteszed hogy mennyire hiányzott Trip.
{ Sorrend: Kaptön, Trip, T'Pol }

Trip után egyszerre lépek be a gyengélkedőre T'Pollal. Tripre nézek: a férfi kissé idegesen felhajtja az egyenruháját és közben válaszokat kér. A doktorra nézek aki legalább annyira értetlen mint Trip.
- Meg akarom tudni hogy ki ez a férfi. - Nézek a doktorra. - Teljes Dns vizsgálatot kérnék! - A doktor furcsálkodva néz rám.
- Minek? - kérdi úgy mintha én lennék a beteg.
- Csak csinálja. - Válaszolom. Trip felül egy ágyra. Lassan kezdek el fel le sétálni és közben kimérten beszélni a legkevesebb érzelemmel a hangomban és viselkedésemben.
- Trip... - Nagyot sóhajtok és megállok előtte. Mégis hogyan mondjam meg neki? Hogyan lehetne megfogalmazni azt valakinek hogy hé, meghaltál?... - Ön halott... vagy legalább is azt hittük... öt év telt el az ön halála óta.- Ahogy kimondom a szavakat már érzem hogy elő is törnek belőlem az emlékek, szavak mozzanatok arról a napról amikor Trip meghalt. ökölbe szorítom a kezemet és a férfi szemébe nézek. - Nem tudom hogy... de ön most ujbol itt van, köztünk... mert megmentettük a Helixből... - Közelebb lépek Triphez aki még mindig csak ül és néz rám, tekintetem elhomályosodik. - Láttam önt meghalni. Elfordítom a fejem, és nem nézek rá. - A saját két szememmel. ... Láttam hogy meghalt...

*Kissé idegesen el-el nézek és már alig tudom hova kapni a fejemet*-Azok a embercsempészek öltek meg akik a hajón voltak uram? az én emlékeim ott érnek véget ahol épp önt leütötték és megkértek hogy szereljem a hajót én meg már készültem volna épp túlterhelni egy vezetéket hogy megmentsem magukat a legénységet.Abba haltam bele uram?.*Lenézek a földre majd halkabban így szólok*-Abba igaz?.Nem kellet volna mi?.Arra emlékszem hogy oda akartak vinni de közben elájulhatam vagy a fene tudja és azon a porfészek Helixen találtam magam,még jó hogy értem jöttek.Honnan tudták?honnan tudták hogy HOL VAGYOK?.

Csendben hallgatom a két férfi beszélgetését, elérkezettnek érzem az időt, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe. A kapitányra nézek, ő segítségkérőn rámpillant. Érzem a parancsnok feszült figyelmét az arcomon. Ránézek.
-Parancsnok,-kezdek bele-hogy honnan tudtuk hol keressük, azt Daniels mondta el a kapitánynak. A Sulibanok hozták vissza önt a mi múltunkból, ugyanazzal a technológiával, ami Daniels számára is lehetővé teszi az időutazást. A mi magának néhány percnek tűnt, az számunkra 5 év volt. Hogy miért hozták vissza, arra jelen pillanatban nem tudok válaszolni. Kérem, nézze el a legénység tagjainak a gyanakvását, sokuk jelen volt a temetésén. Ön számunkra halott volt eddig. A maga halála után az Enterprise-t visszahívták a földre, a legénység tagjait áthelyezték vagy visszatértek civil életükhöz. A hajót pedig "ideiglenesen" kivonták a szolgálatból. Én magam is visszatértem a Vulkánra, ahol is 4 évvel ezelőtt, a Vulkáni Parancsnokságnál teljesített szolgálatom közben értesültem az Enterprise felújításáról,- a kapitányra pillantok, meglepik a hallottak-de kénytelen voltam a kérésükre titokban tartani. Amikor újból szolgálatba állították, kértem a visszahelyezésem. Megfigyeléseim szerint az eredeti legénység tagjai......hiányolták magát a visszatérésükkor.-A kapitányra nézek,(úgy látom sikerült kissé megnyugodnia),majd vissza a parancsnokra (ő is lehiggadt). Szokatlanul csendes, valószínüleg igyekszik megemészteni a hallottakat. Úgy vélem röviden sikerült összefoglalnom a legfontosabbakat. Dr. Phlox-ra nézek, látom teljesen kiértékelte a parancsnoktól vett mintákat. 100%-os egyezés.

- Ő Tucker parancsnok, semmi kétség. - Mosolyog Phlox. - Most már megnyugodhat kapitány.

Kaptön:
Az érzelmek és gondolatok áradatában jobbnak látod ha azonnal az irodádba indulsz, és megpróbálod lehiggasztani magadat... Különben is hamarosan jelentened kell a helyzetet az admirálisnak.... T'Pol kezébe nyomsz egy adathordozót, ráírod Trip kabinszámát, aztán kimész.

T'Pol:
Miután a kapitány kimegy a gyengélkedőből rápillantasz a kapott adathordozóra. Odaadod Tripnek aki megkér téged hogy kísérd el a kabinjába.

Trip:
A kabinod a B fedélzeten van a hatos kabin... semmi kedved egyedül odasétálni, ezért megkéred T'Polt hogy kísérjen téged el.

{ Sorrend: Kaptön, TRip, T'Pol }

Miközben T'Pol beszél a padlót nézem. Emlékképek kavarognak bennem... Aztán amikor befejezte Tripre nézek. A férfi arcvonásai szemmel láthatólag egy fokkal nyugodtabbak... Phlox szól közbe, mindannyiunk figyelme rávetődik. "... megnyugodhat kapitány.." - szól.
Megnyugodni? ... Hogyan nyugodjak meg amikor a Flotta hivatalosan is szabályszegőként fog számon tartani, amikor most, hogy Trip tényleg él, minden megváltozott... Hátat fordítok mindenkinek.
- A saját szabályaimat rúgtam fel... - Motyogom félhangosan magam elé. Aztán megfordulok. - Beszélnem kell a Flottával hogy értesítsem őket a szituációról... - T'Pol érzelemmentes arca eszembe juttatja hogy kötelességem ezt megtenni... Odalépek a nőhöz és folytatom a mondatomat.
-... ez itt Trip kabinja, kérem adja neki oda T'Pol. - Miközben beszélek előveszek a zsebemből egy kis adathordozót és gyorsan ráírok egy - emlékeim szerint üres- kabinszámot. A dokira nézek, ő bólint. Mintha gondolatolvasó is lenne a Denobulán... az előbb kérdeztem meg magamtól hogy vajon biztosan, biztosan Tripp-e az hogy vajon Phlox nem-e tévedett? De a bólintásból utalva nem. Nem tévedett...
Közelebb lépek Triphez, nézek rá, ő rám. Szavak nélkül nézünk csak egymásra.. hirtelen nem is tudom mit mondjak...átölelem őt... aztán szó nélkül megfordulok és odasúgom T'Polnak.
- Az irodámban leszek. - Mondom és az irodám felé veszem az irányt.
{ Folyt. köv.: Iroda topic }

Már-már utánna akartam szólni a kapitánynak hogy szeretnék minnél előbb szolgálatba állni amikor a kapitány kiment,ezzért odafordulok T'polhoz majd kissé érdeklődően így szólok hozzá*:-T'pol..ha beszél a kapitányal mondja meg neki hogy szeretnék minnél előbb a munkámnak esni ha nem is segíthetek a gépházba biztos van olyan hely ahol hasznomat vehetik.*Majd ránézek a dokira és így szólok*-Köszönöm doki akkor mehetek ? igaz?*A doki bólint majd újból az alparancsnokra nézek*-gondolom a szokásos kabinom az enyém..bár lehet hogy már ott ajelenlegi főgépészük van kitudja.*felállok a vizsgáló ágyról majd kihúzom magam és ránézek az alparancsnokra*-Én kész vagyok! menjünk!-remélem nem a kabinomba kell rostokolnom egész út alatt.

Miután a kapitány kimegy, a parancsnok egyszerre kér és kérdez. Ránézek az adathordozóra.
-A régi kabinját kapta parancsnok.-mondom. Rápillantok Dr. Phlox-ra, biccentek búcsúzásképp majd indulok kifelé. Tucker parancsnok rávigyorog a doktorra és elköszön, majd követ kifelé.- Ami a kérését illeti, véleményem szerint visszamehet a gépházba. Bár ezt még egyeztetnie kell a Csillagflottával a kapitánynak, de mégis maga volt az Enterprise főgépésze.
Megállunk a lift előtt. Én mennék vissza hídra.
-T'Pol-kezd bele- elkísér a kabinomhoz?-kérdezi aztán.

Hoshi-John-T'Pol:

Amint Hoshi, és a kapitány leérkezik ide, szinte azonnal megpilantjátok T'Polt aki az egyik ágyon ül, és vár Phloxra.

John:
Odalépsz hozzá és megkérded mi történt.

T'Pol:
El kellene mesélned a kapitánynak a kalandotokat.

Hoshi

Közben te is bekapcsolódsz a beszélgetésbe.

{ sorrend: John-Hoshi-T'Pol }

A folyosón sétálva kezdek neki a beszédnek a jobb karomat fogva...
- Nem értem, nem értem Hoshi. - Kezdek neki a felszínre törő gondolataim kiadásának. - Emlékszel amikor a hajót Daniels a második világháborús Földre hozta? Azt mondta akkor hogy a hideg háborúnak vége van. Ott.. és akkor... - Egy pillanatra megállok a folyosón és elgondolkodom a saját szavaimon. "Ott... és akkor.." Ott volt vége: A második világháborúba. De mi most nem ott vagyunk vagyis...
- Értem... - Mondom ki félhangosan a fáradtságtól már berekedt hangon, és a padlót kezdem el nézni. - Ha a temporális hideg háborúnak akkor lett vége... - Motyogom szinte magamnak. - Akkor még nincs vége... nem lehet vége.. - Tovább megyek a folyosón a gyengélkedő felé. Nem valószínű hogy a hátam mögött lassan lépdelő Hoshi bármit is felfogott volna ebből.... hátra pillantok. Majd ha kevésbé leszek fáradt mindent meg fog tudni- gondolom magamban. Ekkor belépünk a gyengélkedőbe.
Az egyik ágyon T'Pol ül, a karjából zöld színű vér folyik le... láthatóan nagyon sápadt. Egy pillanatra megdöbbenten állok a gyengélkedő ajtajában. Az éppen megszólaló HOshira nézek, és közbevágok a mondani valójába:
- Dehát én csak egy kristályért küldtem le őket.. - Mondom homlokomat ráncolva.
Bele sem gondolva hogy mit teszek szinte odafutok az ágyon ülő nőhöz és egyszerre zúdítok rá mindent.
- Daniels.. Daniels itt járt.... Trip hol van? Mi történt a karjával?

*E-közben a doktor próbál segétkezzni T'pol-kezén de a kapitány mintha egy tűvel szúrták volna meg úgy folytatja a kérdezést T'pol iránt*+1 szituáció Archer

Egy lélegzetvételnyi szünet után az épp mellém álló Hoshira pillantok. Ő éppen megszólalna amikor még eszembe jut megannyi gondolat és felszínre törő érzelem. Talán a fáradtság hozta ki belőlem, talán a kíváncsiság... vagy mindkettő.
- Egy bányába küldtem le önöket, nem egy börtöntelepre. Mégis, nem olvasták el a jegyzeteimet? - Kérdezem T'poltól aki szemmel láthatólag egy cseppet sem lepődik meg a viselkedésemen. - Világosan leírtam hogy mi van ott és... - Ahogyan felemelem a sérült karomat hogy mutogassak hangosan szisszenek fel a fájdalomtól.....

csak figyelem az eseményeket,és már nem bírom,h ne fékezzem le kicsit a Kapitányt...közelebb lépek hozzá és komor tekintettel a szemébe nézek:
-Uram!szerintem ezt később is ráérnek megbeszélni!...azt javaslom,h mindketten pihenjék ki magukat előbb!-fordulok John felé kissé erélyesen.közben igyekszem az aggódásomat leplezni.ugyanis tényleg elég rútúl fest és a viselkedésén is érezhető,h rettenetesen kimerült...

A kapitány viselkedése egyáltalán nem lep meg, sőt igaza van. Látom mennyire fáradt és a karja is sérült. Ez utobbiról ugy gondolom nem kérdezem, biztos vagyok benn, hogy elmondja később.
-Kapitány.-kezdem-Olvastam a jegyzeteit és a parancsnokot is figyelmeztettem, de a sérülésem nem a lények okozták. Találtunk egy kristályt egy kisebb szakadék aljában jelezte a trikorder. Miközben elindultam lefelé, megcsúsztam és rosszul estem.-úgy gondolom ez kissé magyarázkodásnak tűnik ezért folytatom- A parancsnok egyedül maradt lenn a bányában és mikor elindultunk kifelé a lények követtek minket, ezért azt az utasítást adta, hogy transzportáljanak fel. De ő lenn van még. Úgy vélem jó lenne leküldeni egy kis létszámú csapatot, hogy segítsenek neki.
Míg beszélek Dr Phlox igyekszik ellátni a sérülésem, ami elég fájdalmas, ezért megpróbálok másfelé figyelni.

Ekkor érkezik a hídról az értesítés az intercommon keresztül:
Megérkezett Tucker parancsnok.

- Olvasta a jegyzeteimet, és figyelmeztette Trippet is, de úgy látom nem eléggé hisz lenn maradt.... - Reagálom le, és hirtelen felindulásból egyre idegesebben a falra szerelt intercommhoz lépek, hogy leküldjek még egy csapatot Trip után. Ha Trip lenn maradt bármi történhet vele.... sivatag, hőség, szakadék, láthatatlan lények... Nem véletlenül szoktam minimum két főt leküldeni... de úgy tűnik legközelebb már három fog kelleni... Megérintem az intercommot, ám ekkor már azonnal Malcolm hangja szól vissza:
- Uram, Tucker parancsnok éppen most érkezett meg. - Egyszerre nézünk egymásra Hoshira. A lány pillantásában látom hogy ő is ugyanúgy kezdett el aggódni mint én. Vagy lehet hogy jobban... Ekkor egy villámgyors gondolat száguld végig az agyamon: A láthatatlan lények... ha tényleg vannak odalent, lehet hogy Trip véletlenül felhozott egyet-kettőt a komppal...Visszapillantok az intercommra:
- Malcolm kérem jöjjön a komphangárba... lehet Mr. Tucker nem csak önmagát hozta el véletlenül abban a kompba.-Az igenis szó után az intercomm lekapcsol. Visszapillantok Hoshira. Óvatosan megfogom a karját.
- Úgy tűnik a pihenésre még egy kicsit várnunk kell... remélem Trip nem csak önmagát hozta hanem a kristályt is amiért leküldtem őt. Hoshi, kérem megtenné hogy felmegy a hídra felügyelni? Én lemegyek Triphez.... Ne aggódjon, majd jobban leszek. - Mondom neki egy mosollyal megtoldva, majd megérintem T'Pol épp karját:
- Gyógyuljon meg. - Mondom neki, hátat fordítok és kimegyek.

{ Hoshi: Folyt köv.: híd.
John: Folyt. köv.: Komphangár }

T'Pol:
A gyengélkedőn maradsz. Ahogyan ott ülsz és Phlox kezel a doktor nekikezd egy mondatnak:
- Ön szerint még mindig érdemes volt második küldetésre indulnia ezzel a hajóval és legénységgel?

T'Pol:
Írj utolsó hszt aztán:
Második küldetés: Sok hűhó semmiért záró mondat:
Egyébb helyek topic/ Heldroni hajó

Figyelem ahogy a kapitány és Sato zászlós kimennek a gyengélkedőből. Elgondolkodok a történteken és egy sóhaj kíséretében megrázom a fejem, majd Dr. Phloxra nézek.
-Nem változtatott az elmúlt 5 év semmin és senkin. Mintha nem is múlott volna az idő, mindenki olyan maradt amilyen volt. De ha kérhetem ezt ne említse senkinek doktor.-Rám mosolyog- Maga se sokat változott alparancsnok.
Ezen elgondolkodom. Lezártnak tekintem a beszélgetést.

utasítás hatására ide kerültem...de igazság szerint fogalmam sincs,mit keresek itt...hisz jól vagyok...azt hiszem...

A doktor jön oda hozzád:
- Hogy érzi magát zászlós? Tucker parancsnok szerint ön elájult.. érez nyomást a homlokánál vagy bárhol a fején, szédül?

nem doki,semmi bajom...csak elszédültem egy pillanatra.de mostmár jól vagyok.mehetek?-kérdezem a műszereivel rajtam babráló orvostól.