Gyengélkedő

Belépek a gyengélkedőre. Körbe nézek és oda lépek a második bio ágyon ülő Hoshihoz.
- Mi történt? - Kérdem Phloxtól aki még mindig a zászlóst nézi a műszereivel.
- Elájult... - Feleli a tőle nem megszokott szórakozottsággal a hangjában a doktor. - Habár a zászlós azt mondja jól van én még szeretném őt itt tartani egy kis ideig.... - Közelebb lépek Hoshihoz: Az arcát nézve nem tűnik betegnek. A doktorra pillantok.
- Ha a zászlós jól érzi magát szerintem nincs sok értelme őt itt tartani hacsak nem a műszerei valami nagyon furcsa értékeket közöltek... - Nézek rá egy kis kézi műszerre félrebiccentett fejjel, mire a doktor kiszakítja a kezemből azt.
- Maga nem orvos! nem tudhatja mi a fontos és mi a nem! Ez nem magának való hely!
- Ezt most úgy mondta mintha gyerek lennék vagy legalább is nem egy rangidős tiszt! - Nézek rá a homlokomat ráncolva, furcsálkodó pillantással.
- Hát igaza van de...- Kezdi el a doktor de én szinte azonnal közbe vágok.
- Igazam van?!... Még szép hogy igazam van... Hány órája van műszakban? - Megfogom e közben Hoshi kezét. - Mert szerintem magára férne egy hatalmas pihenő nap.... Jöjjön zászlós. - Nézek rá. - Szükségem van magára a hídra. - Hoshi feláll.
- Hát én nem mondtam hogy nem mehet el csak... - Az ajtó felé megyünk, közben gyilkos pillantással a doktorra nézek aki ennek hatására azonnal abba is hagyja a beszédet.
{ Folyt. köv. folyosó topic }