Étkezde

Jó étvágyat!

Malcolom:

Belépsz a szinte mindig zajos és élettel teli étkezdébe. A különféle emberek között hirtelen azonban észre veszel a bal hátsó asztalnál egy csapat piros galléros tisztet: Talán ők az új biztonsgi tisztek.
Tehát, odaülsz hozzájuk, vagy keresel valaki mást?

Odalép az új tisztekhez.

Leülsz melléjük.
- Jó reggelt uram. - Köszön neked az egyik. - Mark Helioth vagyok. Zászlós, biztonsági tiszt. Nemrég kerültem csak ide, úgy egy napja... - Beleharap a szendvicsébe.. a táladra rápillantva neked is szendvicset hoztak ki. - Ön... ööm...ön tényleg küzdött a Xindik ellen a Földért?

-Nemcsak én az egész hajó legénysége küzdött. Kemény idők voltak azok. De sok minden kiderült akkor.

Mark Helioth sóhajt egyet.
- Tudja uram, én is szívesen csatlakoztam volna magukhoz. - Mosolyodik el. - A Földért, a hazámért bármit megteszek... - Ekkor azonban egy ismerős hang zavarja meg a beszélgetést.
- Elnézést... szabad itt egy hely? Szívesen csatlakoznék a beszélgetéshez. - Malcolm, hátranézel a hang forrását keresve: az asztal mellett Dr. Phloxot pillantod meg. A doktor elmosolyodik.
- Mindíg öröm ismerős arcokat látni számomra. - Mondja Phlox.

-Doktor. Rég láttam magát mennyi ideje is?

Phlox leül mellétek.
- Öt teljes kerek éve. - Mosolyodik el. - Már hiányzott a hajó, az emberek és meg kell hogy mondjam önnek az egész légkör is. - Belekortyol az italába. - Narancslé. Finom!

-Doki ön semmit sem változott. Még mindig ugyanúgy tud örülni a földi dolgoknak mint régen.

- Minden kis apró dolognak örülni kell az életben Mr. Reed... Élj a mának. ez az én elméletem. - Modja Phlox.- Egyébbként maga sem változott semmit. Legalább is külsőleg nem. - Vigyorodik el. - Remélem majd a szokásos orvosi vizsgálatot sem felejti el.

-Doki felejtettem el én valaha vizsgálatot? kérdi teljesen ártatlanul, de közben már szakad a nevetéstől.

Malcolm:
- Semmiképpen ne felejtse el. - Mosolyodik el a doki is amolyan "Denobulán" vigyorral az arcán. Ez után egy fiatalember ( John Helson )és egy katonai ruhás hölgy ( Ellen Stett ) indulnak el felétek.

Ellen Stett:
Miután szépen lekésted a katonai eligazítást ami a fegyvertárban lett volna ( Előzményeket lásd! ) ezért kérdezősködve a folyosón, az étkezdébe lyukadtál ki.
Ideje lenne bemutatkoznod a hajó biztonsági főtisztjének.

John Helson:
Beérsz az étkezdébe! Itt aztán csakúgy nyüzsögnek a különféle tisztek! Van belőlük egy egész seregnyi is... Odasétálsz a konyhapultkoz és elkéred a hajón kapott legelső reggelidet. Megkapod a két szendvicsed és leülsz egy asztalhoz ahhol igaz nagyon sokan vannak de téged ez nem izgat nagyon....
Utólag veszed észre hogy éppen melletted jobb oldalra Malcolm Reed ül.. és ebben egészen biztos is vagy.

{ Sorrend: Ellen, John, aztán Malcolm }

Elkérem a szenyómat megfordulok és a legelső asztalhoz le is dobom magamat!!
Észreveszem hogy REED az!!
- Üdv.
Nézek rá - ellen Stett vagyok a MACOs osztag EZREDESE. Remélem jól ki fogunk jönni.

Ahogy meglátom Reedet egyből mellé ülök majd oda adok neki egy jelentést .Uram!.Öhm.Tudna majd egy kis eligazítást tartani ha nem bánja?.Én vagyok a biztonsági csapata egyik tagja John Helson uram.Kezet fogok vele majd várom a reakciót.

-Először is üdv mindkettejüknek. Hamarosan lesz eligazítás amint teljes lesz a legénység.

Hoshi és kaptön:
Beléptek az étkezde beszélgetéstől és nyüzsgő atnoszférájába.

Hoshi: Ahogyan belépsz szinte azonnal kiszúrod Malcolmot egy tisztektűl túltöltött asztalnál. Nem hinnéd hogy odafértek ketten. Elmentek a férfi asztala mellett és intesz neki. A kapitány külön kérésére a legszélső asztalhoz ültök.

Malcolm:
Ahogyan beszélsz és megpróbálod túlkiabálni az egyre hangosodó társaságot megpillantod Hoshit és a kapitányt a bejáratnál. A két tiszt elsétál az asztalod mellett. Mindketten odaköszönnek neked valamilyen módon.

Kaptön:
Biccentesz Malcolmnak. A kérésedre a legszélső asztalhoz ültök. Nem vagy az az igazán társaság lelke és mivel gyakran nem is szoktál az étkezdében lenni, jobbnak látod ha ehhez az asztalhoz ültök.

Hoshi leül, én ránézek.
- Remélem nem baj hogy ide ültünk? Milyen teát hozzhatok neked? - Kérdem tőle.

tökéletes lesz-nyugtázom egy mosollyal.egy epres-banánosat kérnék szépen.hátradőlök ,majd szemeimmel az étkezőt pásztázom...

- Rendben, egy pillanat. - Mondom és elindulok a pult felé. A zajos étkezde hangjai között odaérek és kérek Hoshinak és magamnak egy teát. Visszatérek és leülök.
- Epres- banános... nem túl édes? - Kérdezem miközben odaadom a lánynak. - Vigyázz, nagyon forró.

óvatosan belekortyolok a teámba...nem,nem édes.pont jó!-nézek a Kapitányra mosolyogva.Istenem de furcsa itt teázgatni Veled...a hajón...nem hittem volna,hogy erre mégegyszer lehetőségem lesz...de nagyon örülök,h így alakult.

- Én mégjobban. - Iszom egy kortyot a teából... Az legalább olyan forró mint ahogyan mondtam is... rendesen leforráztam a torkom. Köhintek egyet és magamon mosolygok. - Hát, én szóltam hogy forró. - Leteszem az asztalra a teás bögrét, és körbenézek: az étkezdében a szokásosnál is több tiszt és személyzeti tag gyűlt össze, valószínűleg a közelgő indulási jelzés miatt. Arcukon nem látok egy cseppnyi aggodalmat vagy idegességet sem. Inkább lelkesek, és vidámak. elégedetten veszek tudomást erről. Habár sok az ismeretlen zászlós, matróz, talán még kadét is van közöttük, vannak annál ismerősebbek is: Malcolm Reed vagy Lara Herra.
- Emlékszel amikor előszőr indultunk el. - Nézek Hoshira. - Akkor még a zászlós ott az első asztalnál, jobbra - Biccentek óvatosan Lara Herra irányába. - egyedül volt. Azóta hozzáment Michael Larcoss-hoz. Aki mellette ül... Még szinte gyerek volt amikor a hajóra jött és most már érett nő. - Elmosolyodom és Hoshira nézek. - Furcsa hogy ennyire rohan az idő... Mintha az a "kis" szünet amit tartottunk, megsem történt volna... A zászlósok változnak, és egy-két konkrét dolog is... a hajó fala, vagy az emberek viselkedése... de valami nem. Valaki nem. - A kezemet melegítem e közben a teától átvett forró bögrén. - Te semmit sem változtál Hoshi. Legalább is, nekem még mindig az a fiatal, kedves, jószívű, őszinte barátom vagy mint régen.

Látva a kapitányt eszembe jut hogy sürgősen kell majd beszélnem vele. De nem most Ez ráér később is.
-Elnézést most mennem kell.
Felállok és elindulok. Szándákosan a kapitány felé haladok és ahogy a kapitány egy pillanatra rám néz visszapillantok rá és szememmel jelzem hogy ha majd ráér akkor beszélnünk kell. A kapitány aprót biccent hogy érti és majd beszélünk. Én elhagyom az étkezdét és visszatérek a kabinomba.

öhm köszönöm!-nyögöm lányos zavaromban...igazából rajtad is csak a megnövekedett őszhajszálak mennyisége árulkodik,h bizony őröl az idő fogaskereke.-mondom aztán szemtelenül heccelődve.majd belekortyolok óvatosan a teámba,h nehogy úgy járjak,mint az előbb a Kapitány.egy kis csönd után komoly tekintettel Jonathanre nézek,majd az asztalon lévő tenyerére rakom az enyémet.jó újra itt és örülök,h megint együtt dolgozhatunk.-szólalok meg kis elérzékenyüléssel a hangomban.majd újra csend...egy távolabbi asztalnál nevetgélő fiatalokon akad meg a tekintetem...kis ideig bámulom őket,h milyen vidámak és lelkesek ők is...majd kavargatni kezdem az italom...

Ahogyan Malcolm elhalad mellettem észreveszek valami furcsát a pillantásában: egy belső sugallat azt jelzi hogy beszélni akar velem. Valamit közölni akar. Aprót biccentek felé, hogy vettem és hogy majd beszélünk. A férfi kimegy mindeközben Hoshi zavarban lévő hangja töri meg a pillanatra beállt szünetet a beszélgetésben. A lány el próbálná rejteni zavarát az arcán, de én észreveszem. Heccelődése egy pillanatra kizökkent: Nevessek vagy ne? De végül is Hoshi érintése csak egy ujabb mosolyt csal az arcomra.
- Hát ha nem történik drasztikális változtatás ez szerencsére így is marad... Jó ujra így....
Szótlanul ülünk egymással szemben, az étkezde zajainak kavalkádjában.
A tenyeremet az asztalon óvatosan összecsukom Hoshi kezére.
- Milyen a tea? - Kérdezem tőle megtörve az újabb szünetet.

Hoshi:
Épp válaszolnál a feltett kérdésre amikor a kapitány zsebében lévő intercomm szólal meg:
- Uram itt Faraday zászlós! Üzenete érkezett a Csillagflottától! Már kétszer is keresték, csak nem akartam önt megzavarni.
KAptön:
Nem örülsz a feltett állításnak, de kénytelen vagy válaszolni.
{ Sorrend: Hoshi, aztán Kaptön }