Kapitányi Iroda

Kéretik csengetni és nem betörni. A kapitány előre is köszönni fogaja.

Belépek az irodámba.



A kis helyiség most még elég jellegtelen: csak egy iroda élet nélkül. De majd lesz benne... idővel.
Nem hagyom ennyire spártaiul. Lehet nem vagyok az az érzelmes típus de nem szeretem a berendezetlen dolgokat...

Leülök az asztalomhoz és még egyszer átnézem a jelentést amit az Andorián ügyről kaptunk.... Hajó az aszteroida mezőn sodródva, Kumari... Nem hangzik túl vidáman. Olvasgatom és olvasgatom az adathordozót, ujra és ujra aztán leteszem az asztalra és csak nézek magam elé.
Az asztal feletti szekrényre kellene pár hajómakettem... És az sem nézne ki rosszul ha pár kép lenne a falon...

*Megáll az idő hirtelen és csak Jonathan nem áll meg az idővel*-Üdv Jonathan!*mosolygok egy nagyot*-Régen láttuk egymást.Azzért vagyok itt mert van valami amit megkénne csinálnia.*Közben a kapitányra mosolygok*

Ahogyan ott merengek a régi időkről, észreveszem hogy a kis óra -ami egyébként az egyetlen berendezési tárgy ebben a spártai irodában- megáll. Felállok az íróasztalamtol és megnézem azt... megkocogtatom a kezemmel amikor valaki rám köszön. Nagyot dobban a szívem, úgy megijedek. Megfordulok a tengelyem körül és egy régi, de nem kedves ismerősömre lelek.
- Daniels? - Fojtom hirtelen bele a további mondanivalóját. - Maga?! - A férfi tenyérbemászó arca és megnyugtató lazaságától egyenesen kiráz a hideg... Ő az a személy akit legszívesebben a hátam közepére kívánnék ebben a pillanatban. - Mit keres itt?! ... - Mondom ki a legelső kérdésemet és egy kis fáziskésés után tovább fojtatom. - Maga viccelődik velem.... - Közelebb lépek hozzá: semmi kétség ő az. Ugyan az a tenyérbe mászó cinikus, idegesítő arc... Daniels....
Nagyon régen láttam... de vajon mit akarhat itt... Pont itt, és pont most... A feltett kérdésemre várom a választ az elvarázsolt idő és az irodám kellős közepén.

Jonathan!mondom kissé szépen becsukot szemmel.Aztán kinyitom.Ugyan már.Ez egy fontos küldetés readásul ez egy oylan dolog ami érdekelheti...még pedig a Sulibanokról lenne szó...van egy hely ahol olyanal fog találkozzni aki a maguk idősíkjában már meghalt.Még pedig a volt gépésze Tucker.Azzért hozták viszsa a Sulibanok hogy egy fegyvert építsen nekik amelyet csak egy másik idősíkban ismer ebbe nem a parancsnokát a múltból szakították ki egy lehetséges idősíkból amely keresztezi ezt de nincs rá hatással.Jó lenne ha visszahozzná a parancsnokát megmentené és utánna majd beszélhetünk újból Jonathan.*vigyorgok nagyokat*-szóval örülnie kénne Jonathan.Bár elég nagy sír ceremóniát csináltak neki hehe.De mindenképp hozzák vissza mert ennek nem így kénne történnie.Ezen a Föld biztonsága is múlik kapitány.Higyje el ez az egyetlen lehetősége a cselekedésre és hogy befoltozza a lyukat a szívén.Vigyorgok majd leülök a kapitány helyére ahonnan felált.Mellesleg itt a koordináta ha érdekli.Jonathan asztalára dobok egy hordozót majd így szólok.Már nincs sok időm nehogy bezáródjon az idő hurkom.Nah.CSelekedjen vagy különben a Sulibanok annyiszer hozzák vissza és annyiszer ölik meg Tuckert ahányszor szeretnének ennek véget kell vetnie itt és most ha szeretné ha nem akkor meg agyú Föderáció.*Bekapcsolok egy gombot az idő eszközömön majd eltűnök az idő mélységébe*

Daniels elkezdi mondani. Hogy érdekel? ... Igen, érdekel. De fel nem foghatom. Amikor elkezdi mesélni a Selibanokat közelebb lépek hozzá egy lépéssel. Majd amikor a "Tucker" szót ejti ki a szívem nagyot dobban... talán halucinálok. Behunyom a szememet, veszek egy mély lélegzetet és úgy hallgatom tovább... Mult-jelen és jövő.. Daniels úgy beszél ezekről mintha minden napos dolog lenne viccelődni az idővel, megtréfálni azt. Nem. Aki meghalt az meghalt. Nincs mentség, kiút vagy buvohely ez elől. A halál nem kivételez senkivel semmikor... Trippel egy jó ember ment el közülünk.. és miattam. csakis miattam.. ha jobban figyeltem volna a cselekményekre nem csak sodródtam volna bennük... De Trip már nincs itt... és soha nem is lesz. "Bár elég nagy sírceremóniát csináltak neki hehe..." a A mondatra kinyitom a szememet.. előttem lesz hirtelen Trip ceremóniája.. mintha tegnap lett volna. A felszabaduló érzelmeket nem tudom véka alá rejteni, még közelebb lépek az asztalom mellett ácsorgó férfihez aki egy pillanatnyi szünetet sem engedélyez hangszállainak.
- Maga kineveti Trip emlékét! - A hirtelen előtörő könnyekkel küszködök, Daniels nem kímélve mondja csak tovább a képtelen történetet, én hátra fordulok. Magamban füstölgök amiért megint a cselekményekkel sodródom akár egy kisgyerek aki nem képes irányítani egy makettot. Összeszorítom az öklömet, beleharapok az ajkamba, becsukom a szememet és próbálom megérteni a szavak áradatát... És visszafogni magamat... " Befoltozni a lyukat a szívén.." - Igaza van... De ezt még magamnak is alig merem bevallani... KInyitom a szememet:
Az asztalomra dob egy adathordozót heccelődve a komoly és kicsit sem vidám témán.
- Várjon! Azt sem tudom hogy... Daniels! DANIELS!! - Már hiába.. a férfi eltűnt akár a kámfor az idő vaskereke pedig tovább forog....
- Nem.. nem... - Motyogom magamban és kinézek az űrbe: a kabinomban senki- sehol a csillagok szépek mint mindig. Minden rendben. Nyugtatom magamat. Semmi, semmi nem történt. Ez csak.. csak valami rossz álom... Egy pillanatra még a csillagokat nézem... Visszafordulok: az adathordozó az asztalomon.
- Nem képzelődtem. - Motyogom magamnak. Elveszem onnan az eszközt és elkezdem olvasgatni....
Daniels,.. Trip.... Sulibanok.... az asztalon lévő Andóriai küldetésre nézek.
- A pokolba az egésszel. - Visszadobom az adathordozót az asztalra és hirtelen indulatokkal kirohanok a hídra.

Belépek és leülök a székembe.
- Ez nem lehet igaz.. nem, nem lehet... - Mondogatom magamba és nézek előre... bambán nézem a falat és az órát...

lehet,h nem az életem top ötlete,h most itt állok,de muszáj megtudnom,h mi folyik itt...nagy levegőt veszek,majd csengetek...

Töprengésemet a beérkező - és egyben borzalmasan idegesítő - Csengő zavarja meg. Sóhajtok és az ajtóra nézek.
- Nyitva! - Bököm oda és várom a beérkezőt. Biztosan T'Pol. - Gondolom magamban... MAjd jól ki fog oktatni hogy mi a logikus vagy épp mi nem hogy mi a kötelességem vagy hogy épp mi nem... ezt az egészet ő úgysem hinné el. Min ahogyan senki sem valószínűleg ezen a hajón. Trip él?.. A kapitány megőrült... valószínűleg ez lesz a reakció. Elmosolyodom, az ajtó kinyílik...

zavarok?-kérdezem kissé bátortalanul,félve,h a kapitány leharapja a fejem...

- Hoshi... nem. - Válaszolom kissé megdöbbenve azon hogy Hoshi lépett utánam és nem valaki más. - Kérlek foglalj helyet. - Mutatok a nem sokkal az ajtó mellett lévő kanapéra.

köszönöm!-válaszolom,majd helyet foglalok...egy pillanatig a helységet fürkészem,majd a kissé meglepett kapitányra nézek.
bocsánat,h zavarok,csak tudni szeretném,h mi folyik itt.

- Hát, nem zavarsz... - Hoshira nézek, aztán hirtelen a padlót kezdem el bámulni... MOndhatnám most azt hogy a Flotta kért meg rá hogy fordítsam meg a hajót egy titkos feladat miatt de túl átlátszó lenne. Hazudnék... azt pedig nem akarok. Nem én lennék ha kitalált történetekkel nyugtatnám meg Hoshi. Felállok és az ablakhoz lépek. Kinézek rajta és úgy szólalok meg.
- Trip életben van Hoshi. Nem halt meg. Még él... és én meg fogom találni őt.

még szerencse,h ültem,különben lehet rosszul lettem volna...értetlenül nézek a Kapitányra...
ez most vicc?

- Nem. - Fordulok felé. - Nem viccelek... - Az asztalomhoz lépek, onnan elveszem az adathordozót amit Daniels adott és megkeresem rajta a koordinátákat. - Pontosan itt lehet ő... ezeken a koordinátákon. - Odaadom Hoshi kezébe az adathordozót. A koordináták a lány kezében világosan megmutatják hogy a jelenlegi uticélunk egy Suliban Helix.
- Tudom elég furcsán hangzik... sőt, bizarrul... de nem őrültem meg, Hoshi. Tudom hogy ott van... tudom.

énis legalább ennyire szeretném hinni,hogy Trip él...de Ő halott!eltemettük...-válaszolom zavartan,közben az adathordozót bámulom a kezemben...ez képtelenség!!!képtelenség...-ismétlem magam elcsukló hangon...

A kapitány már válaszolna is a feltett kérdésedre.Pillantásában felfedezed ugyan azt az elkeseredettséget amit most te érzel Trippel kapcsolatban... Ám az intercommból T'Pol hangja szól közbe:
- Kapitány... megérkeztünk.

Hoshi vállára teszem a kezemet, és óvatosan kiveszem a lány kezéből a Helixről szóló adatbázist.
- Nem őrültem meg. Bízz bennem Hoshi. - Leteszem az asztalra a kis eszközt, még egyszer belenézek a szemébe és kimegyek a hídra.

{ Folyt. köv.: híd }

Kaptön:
Belépsz a kevéssé megvilágított helyiségbe. Az ablakhoz lépsz és kinézel rajta: Épp gondolataidba merülnél amikor valaki megszólít....

Daniels:
Nem tudsz visszajutni.... valahogy közölnöd kell Archernek, és azt is hogy a többiek számára láthatatlan vagy és csakis a kapitány láthat és hallhat téged.
-Új utakon Epizód zárómondat: " Daniels: Nem tudok visszajutni, az idő portál tönkrement.. "

{ Sorrend: Kaptön- Daniels }

Az ajtó félresiklik előttem. Belépek a kevéssé megvilágított helyiségbe. Veszek egy nagy levegőt és automatikusan az ablakhoz lépek. Nekidőlök az üvegnek és érzem ahogyan a hajó kissé megremeg a görbületi térben. behunyom a szememet és csak hallgatom... a csöndet, azt ahogyan remeg a fal, ahogy érzem hogy megyünk, elképzelem ahogy lassan átveszi az éjszakai műszak a hídon a pályát, ahogyan sok tiszt most indul aludni, vagy ahogyan az étkezdében nyüzsögnek... kinyitom a szememet: a csillagok végtelen hullámai gyorsan suhannak el a 'Prise mellett...
- SZép estét Jonathan! - A szívem a torkomban dobog ahogyan gyorsan megfordulok a hang irányába... Daniels az... a kanapén ül... és arca eléggé meggyötört... Gyorsan közelebb lépek hozzá.
- Mi történt? - Kérdezem tőle a sötétben homlokomat ráncolva.

Kapitány!..*ráncolom a homlokomat*-Az idő portál..elpusztult!!!*kérdőre vont arc majd egy kis hatás szünet után odafordulok a kapitányhoz *-ELPUSZTULT! ÉN EZT NEM ÉRTEM!.Nem tudok visszajutni megkell találnunk a hajón az időgép egyik darabjáta mit még elrejtetem egy másik időhuzalban,nem tudom hol lehet mert már teljesen kiment a fejemből,mindig vészesetekre hagyom de most vész eset van és elfelejtetem hogy hol is lehet ..*megfogja a vállát*-Kapitány! vissza kell jutnom az időmbe!.Nem tudom hogy de bezárult az idő portál!!!.*közben bejön egy tiszt és átmegy Danielsen*-ELőre közlöm hogy csak maga lát és hal engem! nem hiába mert az időportál bezárulásakor az időmbe kell lennem hogy ne maradjak ebbe az időbe ,mert ebbe az időbe még nem létezem..így csak magának egy hang vagyok ha úgytetszik a fejében.*Közben a tiszt aki átment rajtam oda adja akapitánynak a jelentését aki megszólalni sem tud a meglepődésétől küszködve*

" Az idő portál elpusztult!.."- Harsogja a férfi, aki habár közel van hozzám mégis úgy kiabál mintha méterekre lenne tőlem vagy megsüketültem volna. Döbbenten nézek rá a kis hatás szünetet kihasználva. Semmit nem értek... Miért pusztult el? És hogyan?- Hirtelen ezek a szavak töltik meg a gondolataimat.... Ha bezárult az idő portál... akkor hogy fog a férfi visszajutni?
- Elpusztult...Dehát hogyan? - Mondom ki lassan a súlyos szavakat értetlenül nézve Danielsre, aki csak folytatja tovább semmibe véve a kérdésemet és felpattan a szemembe nézve kiabálja el mondani valóját... "és elfelejtetem hogy hol is lehet"- Hogyan lehet elfelejteni egy ilyesmit? Érzem ahogyan a feszültség kezdi elönteni az agyamat.... Épp válaszra nyitnám a szám amikor Daniels hirtelen megfogja a karomat és teli torokból elkezdi üvölteni hogy vissza kell jutanom őt az idősíkjába...
- Mégis hogyan gondolja ezt, hisz azt sem tudom hol van az ön "idősíkja"! - ekkor bejön egy fiatal matróz-szokás szerint kopogás nélkül- átmegy Danielsen csakúgy, észre sem veszi és a kezembe ad egy jelentést. Értetlenül nézek csak magam elé, azt sem tudjam hol kezdjem el a mondatomat vagy mit mondjak. A matróz ezt észre véve szólal meg:
- Uram, minden rendben van? - kérdi.
- Persze... csak ... maga nem látja? - Kérdem de közben már Daniels mondja is minderre a magyarázatot.. és a végére hozzá fűzi:"..időmbe kell lennem hogy ne maradjak ebbe az időbe ,mert ebbe az időbe még nem létezem..így csak magának egy hang vagyok ha úgytetszik a fejében."
A tiszt kimegy én pedig egyedül maradok-és Danielssel. Lassan az ablakhoz vánszorgom, veszek egy nagy levegőt és megszólalok:
- Hát ekkora zagyvaságot is régen hallottam mint most ugye ezt tudja? ... - Kis szünet utána Danielshez fordulok. - Mégis hol akarja kezdeni a keresését a gépéhez?...Nagyon örülök hogy csak én látom és hallom magát. Más belső hangot is el tudtam volna képzelni... - Visszafordulok az balakhoz.
- Nem érek rá az időgépéhez... hamarosan a Földhöz érünk... és nekem ott kell lennem...

5.Évad:
Második küldetés: 2. rész: Sok hűhó semmiért

2160:
Október...

Miután az Enterprise visszaért a Földre az Breison admirális és a csillagflotta tanács úgy határozott hogy nagyon is jól tettétek amit tettek, de még azért számíthattok retorziókra: Főleg a hajó kapitánya. Archer kapitány megkapta a hajó legújabb küldetését: Felfedezni az Andor melletti ismeretlen zónát és - a legnagyobb örömére- Trip Tucker parancsnokot visszahelyezni főgépészi mivoltába. Bár a kapitány még mindig vonakodik hinni az orvosi bizonyítékokban kinevezi újra Trippet a megérdemelt rangjába.
Az Enterprise két nap múlva az ismeretlen zónába indult felderíteni... egy kis hajóval találkoztatok a nevük: Heldronok. A faj megkért titeket hogy a közeli Hold a Howrey 2 felszínéről szálljatok le és hozzatok fel nekik egy kristályt ami nagyon-nagyon fontos nekik.
A kapitány Trip és T'Pol-t küldi.

Kezdési szituációk:

Kaptön:
T'pol és Tripp az irodádban állnak. Mindkettőjüknek összefoglalod a szituációt miközben az agyadra megy Daniels... Így bizony nehéz lesz bármit is tenned... De megpróbálod nem kimutatni hogy mennyire is idegesít téged a férfi. Miután Trip és T'pol kimennek a komp felé haladva, ránézel Danielsre és kimész a hídra.

T'Pol:
Meghallgatod a kapitány mondanivalóját és kérdezel ha valamit nem értesz.

Trip:
Az irodában állsz, hallgatod a kapitányt, és kérdezel ha valamit nem értesz.



Daniels:
Ott ragadtál az Enterprise idősíkjában,2160-ban. Valahogy meg kell kérned a nagyon elfoglalt Archert hogy segítsen neked-habár tudod hogy a kapitánynak más dolga is van.

{ Kaptön-T'Pol-Trip Daniels: Kapitányi iroda topic: sorrend: Kaptön- T'Pol- Trip- Daniels és így tovább míg én nem írok }

Elég sok idő telet el azóta hogy Daniels itt ragadt.. túl sok...
Épp az irodámban állok és várom hogy T'Pol és Trip beérkezzenek... nem szólok semmit se, arcom meggyötört.. két napnyi alváshiány után nem is csoda... Veszek egy mély lélegzetet és Danielsre nézek. Csönd van a helyiségben. Félhomály van...
Ekkor T'Pol és Trip egyszerre lépnek be. Összenéznek, nem szólnak semmit sem... ahogyan gyorsan visszagondolok az utóbbi napokra homályosan is de lejátszom magamban mindazokat amik fontosak voltak: Trip ujra a gépészünk. A Földön enyhén szólva is megdorgáltak... ugyanakkor meg is dícsértek.. tovább folytattuk a küdletésünket.. találkoztunk egy új fajjal-és most itt vagyunk. összeségében jó is meg nem is. Jó mert több pozitívum van benne mint negatív, rossz mert most az admiralitás nem tart megbízhatónak.. És ki tudja hogy mi lett azokkal az Andoriánokkal.
- Kérem üljenek le. - Nézek rájuk. T'pol úgy néz rám mintha beteg lennék de csak folytatom. Danielsre nézek aki Trip előtt áll.
- Maga ne szólaljon most meg. - Dörmögöm el az orrom alatt. - A Heldroniak a Szent kristályukat keresik. Ez nagyon fontos nekik a kultúrájuk miatt. A kristályuk a közeli Hold a Howrey 2 felszínén található... Szeretném ha önök ketten lemennének a Hold bányájába és megszereznének azt. Ez nagyon jót tenne a fajaink közös diplomáciájában.

Tucker parancsnokkal egyszerre érkezünk-lépünk a kapitány irodájába.Archer kapitány sápadt, mondhatni elgyötört. Furcsállom, de úgy döntök egyenlőre nem hozom fel. Figyelmesen végighallgatom, közben őt magát is figyelem.-Értem kapitány. Úgy vélem nem lesz probléma. Parancsnok?-a mellettem álló férfira nézek. Bólint.