Folyosók

Corridor

Kilépek a folyosóra, és elindulok előre.
Minden a régi- legalább is látszólag. Céltalanul elkezdek sétálni... közben magamban arra gondolok mi lesz ha az admiárlis épp a kabinomban keres.
Nem gondolhattja komolyan ő sem hogy a kabinomban fogok kuksolni egész nap az ő parancsára várva...
KIélvezem a parancsok nélküli életet amíg lehet- és reménykedem magamban hogy senki sem szólít majd meg azzal hogy "Kapitány!"

Ahogyan sétálgatok rájövök hogy mennyire jó lenne most inni egy kávét egy kellemes társaságban...Talán meg kellene keresnem valakit...
{ Folyt. köv. Hoshi Sato kabinja topic }

Hoshi és én kilépünk a folyosóra, előre megyünk közben beszélek.
- Örülök hogy ujra itt lehetek. Minden olyan mint régen.. vagyis majdnem minden... De a folyosók semmit sem változtak. - Mosolyodom el.

igen!jó újra itt.-mosolyodom én is el.csak még meg kell újra szoknom.

- Meg fogod szokni... - Mondom és közben bekanyarodunk az enyhén kanyarodó foylosón jobbra. - Porthos például már olyannyira megszokta, hogy a legelső dolga az volt hogy elaludt az üvegasztalom alatt. - Ujságolom el és e közben kikerülök egy nagy csapat fiatal tisztet.

inkább el se képzelem,h az én kis dögöm mit csinálhat-mondom nevetve...tudom,h megfogom szokni,csak álmomban sem képzeltem,h egyszer újra ezeken a folyosókon fogok járkálni...

- Csak azt nem értem hogy a Flotta milyen megfontolásból újjította fel a hajót.... mindennek van valami oka. - Odaérünk a lifthez. Megállok előtte, kinyitom az ajtót és előre mutatok.
- Csak teutánad.

köszönöm!-beszállok a liftbe.én se tudom,de lehet,h jobb is...most csak egyszerűen megpróbálok örülni a helyzetnek.mondom elkomolyodva,majd végigpásztázom tekintetemmel a lift belsejét...

Követem Hoshi tekintetét és elkezdem én is a lift belsejét nézni.
- Hát... ez is nagyobb mint vártam. De minden esetre a Flotta mérnökeinek van ízlése. - Megnyomom a liften a megfelelő gomb kombinációt és elindulunk. Kis szünet után megszólalok. - Majd a többi helyiségre is kíváncsi leszek... egy biztos. Öt év alatt az egyenruhák nem lettek kényelmesebbek. - Nézek a lányra és megigazítom magamon a szorongató egyenruhát.

A lift megáll és mindketten kiszálltok egy másik folyosóra.
{ És megint: Folyt. Köv: Étkezde topik. }

Malcolm:
Kilépsz a folyosóra. Gondolataid rögtön az ujdonsült feladatodon járnak: Felállítani titokban a kis csapatot.
Nagy feladat de büszkén teszed.
Hát, itt az ideje hogy megkérj erre a feladatra egy-két embert!

Malcolm:
A folyosón sétálsz és épp bekanyarodnál az egyik turbóliftbe amikor az intercomm szólal meg:
- Archer a legénységnek. Minden főtiszt jelentkezzen a hídon, minden tiszt menjen a posztjához. Hamarosan indulunk.

Kilépek a turbóliftből a folyosóra, mellettem Hoshi. Szótlanul megyünk az étkezde felé amikor azon kapom magamat hogy Daniels szól hozzám: "Lehet el kellene mondani a problémát Jonathan!"
- A fenéket.. - Súgom a férfinak oda. "Szóltál?" - Kérdi Hoshi. Féloldalasan ránézek és megcsóválom a fejemet.
- Nem... csak azt mondtam hogy nincsen túl meleg ezen a folyosón... - Tovább megyünk, balra lekanyarodunk, e közben a most a Hoshi mellett álló Danielst bámulom. Vajon hol lehet a kütyüje? Vajon hogyan tudom majd én vissza repíteni őt a saját kis "birodalmába"? Nem én vagyok az időügynök, fogalmam sincs hogyan kell vagy lehet használni egy időgépet.. vagy hogy egyátalán lehetséges-e még... mert hogyha nem... Hoshira nézek gyorsan, e közben megpróbálom a saját gondolataimat másra terelni. Nem. Daniels nem ragadhat itt. Vissza fogom juttatni... valahogyan biztosan.... Ahogyan tovább sétálunk elkezdek lassan, félhangosan Hoshihoz beszélni nehogy más meghallja a hangomat. Elvégre én vagyok a kapitány példát és erőt kell mutatnom- mégha valami problémám is van. Ha már elmesélek valamit - egy ilyet - őszintén valakinek az csakis Hoshi lehet, senki más. Ő még talán hinni is fog nekem.. talán.... erre az elhatározásra jutottam. Megállok a folyosón és megfogom Hoshi vállát.
- Hoshi... - Nagy levegőt veszek és kimondom amit akartam. - Nem lesz könnyű.. de most, itt ebben a pillanatban sem vagyunk egyedül.

Tessék?kérdezem meglepődve,majd hátranézek.aztán hírtelen megállok és értetlenül lesek a Kapitányra...

Ezt is kár volt neki elmesélni... - gondolom magamban hisz elég furcsa mondat hangzott el tőlem... végiggondolva ha akár egyetlen beosztottam is így kezdene el viselkedni mint én azonnal leküldeném a gyengélkedőbe. De én nem mehetek le! Egyrészről mert én vagyok a hajó kapitánya, felelősséggel tartozom mindenkiért, másrészről mert ez nem betegség.
- Semmi, semmi... - Engedem el gyorsan Hoshi vállát. - .. a folyosóra értettem. - Terelem el a szót és egy lépéssel tovább indulok... El kellene mondanom neki ezt az egészet- gondolom magamba. HA elhiszi, ha nem... Megállok, előre nézek veszek egy mély lélegzetet és összeszedem a gondolataimat.
- Jól figyelj rám, Hoshi. - Mondom ki a szavakat nyugodtan és nézek Hoshira. - Emlékszel még Danielsre, az időutazóra? Nem tudom hogy mennyire de ő súgta meg nekem azt hogy Trip a Helixen van.... Amikor végre sikerült kiszabadítanunk őt azonban történt valami... valami... amitől Daniels itt ragadt... Itt, ezen a hajón, ebben az időben.... - Veszek egy mély lélegzetet és folytatom. - A gond csak az hogy ez a drágalátos ember, ez az időutazó barátunk láthatatlan, és nem tudom miért de csak én látom és hallom őt...

először csak bámulok a Kapitányra,mint egy darab fa!kicsit sock ez már hírtelen!bár megszokhattam már,h ezen a hajón semmin se szabad meglepődni!majd a pillanatnyi döbbenet után feléje fordulok és a szemeibe nézek...
és tudunk neki vhogy segíteni?-kérdezem

-Nem tudom.. talán... - Gondolkodom el az eddigieken. - Ha megtalálnánk a kütyüjét ő segíthetne. - Hoshi mellé nézek, Danielsre kissé kérdő arccal. - Ott áll melletted... - Megcsóválom a fejemet. - Csak tudnám miért titkolózik folyton.. Tudom hogy furcsán hangzik, de ugye segítesz nekem? - Kérdezem tőle és közben kinyitom az étkezde ajtaját. Magamban nagyon remélem hogy HOshi segít. Habár általában magam oldom meg a saját problémáimat, most azt érzem hogy igenis kell a segítsége... de már most sajnálom, hisz lehet a lányt valami veszélybe rángattam...
{ Folyt. köv.: Étkezde topic }

Hoshi:
Amint megérkeztél az említett folyosóelágazáshoz rögtön észre is veszed már a távolból is a csapat zászlóst akik észrevehetően nagyon szurkolnak valakinek vagy valakiknek:
- Gyerünk, most mit csináltok?! - Kérdi az egyik.
- MAcska, mozdulj már meg! - Kiáltja a másik. Kezdesz nagyon mérges lenni a zászlósokra amikor észre veszed hogy két kisállat valójában semmit nem tett ami rossz lett volna, csupán kiszöktek valahogyan.

amint meglátom a állatkákat elmosolyodom.na gyertek csibészek!-lépek feléjük,közben elhesegetem a zászlósokat,akik szájtátva néznek rám...felkapom a cicám,majd rászólok Portosra.gyere pajti!-ez parancs!adom ki az utasítást.a kutyus megemeli a fenekét,hegyezni kezdi a fülecskéit,majd okosan követ bennünket.közben a cicám az egyik tisztre morog,aki reflex szerűen a fézer után nyúlna,de a rosszalló tekintetem meggyőzi,h nem kellene ilyesmivel viccelődnie...
hogy szabadultatok ki rosszcsontok?-kérdezem a kis szökevényeket,miközben a kabinjaink felé tartok velük.-de csak boci szemeket és egy nyavúúúú-t kapok válaszként...

Elindulsz a kisállatokkal a kapitány irodájába.
{ Folyt. köv.: Kapitányi iroda }

Hoshi:
A fegyvergyakorlat hosszú és unalmasra sikeredett... egyedül sétálgatsz a folyosón amikor észre veszed hogy egyenként oltódnak ki a hátad mögött a lámpák.... Valami nincsen rendjén... lépsz: És ekkor egy ujabb világító eszköz ég ki: HÁtra nézel: A hátad mögött a tátong, üres folyosó... Mintha követne valaki.. egyre gyorsabban kezdesz el menni amikor neki ütközöl Tripnek. Hátra fordulsz: A folyosó már világos.

Trip:
Ahogy a folyosón sétáltál előre Hoshi neked ütközött... Kisé zavarba jössz... A zászlós mintha ideges lenne....

{ Hoshi- Trip }

kissé zihálva nézek Tripre,aki furcsállóan tekint rám.majd épp elkezdenék bocsánatot kérni,amiért nekirohantam,mikor elkezd körülöttem forogni a világ...hangját távolinak hallom,majd minden elmosódik...

*Kimegyek az étkezdéből és elindulok végig a folyosón, a gépház felé amikor találkozok Hoshi-val aki kissé zavarodot és elájul ahogy meglátom hogy roszabodik a helyzete az ájulás előtt oda megyek hozzá és megfogom nehogy le essen ,majd odahúzom akommhoz és beleszólok*:-Itt Trip !.Orvosi vészhelyzet a corridoron Hoshi elájult,amilyen gyorsan csak tudnak jöjjenek ide.Kapcsolat vége. *Megfogom Hoshi és megnézem az életjeleit*.-Nem csinálhatja ezt velem zászlós!.*Rángatom meg,de nem reagál,a hátamra veszem őt és oda viszem az egyik sarokba le teszem és az izzadtságot letörlöm róla majd várom az orvosokat*.

ahogy kinyítom a szememet Tripet pillantom meg...meghaltam?-kérdezem hírtelen magamban...majd azon nyomba elis szégyellem magam...de mentségemre szóljon,h még szokatlan a gondolat,h Trip él...és újra velünk van...
jó j jól vagyok-nyögöm ki nehezen...mi történt?-nézek kétségbe esve a férfira,majd a karjaiba kapaszkodva megpróbálok feltápászkodni...