San Fransisco/ Jonathan Archer lakása

Persze! - Válaszolja a lány félszeg mosolyal. - Csak jól megleptél. - Folytatja. - Minap Travis keresett meg,most meg Te...gondolom nem véletlen. Nem a 2 szép szememért kerestél meg épp most! - Mongya továbbra is amitől csak még kínosabban érzed magadat, de ezt arcodon nem mutatod ki. - Szóval mit szeretnél? - Kérdezi Hoshi. Hátradőlsz a székedben és hirtelen azon kapod magadat hogy azt sem tudod hol kezdjed... a nap már lement és a sötét szobában ülsz, az egyetlen fénypont a képernyő, és rajta Hoshi. Ugyanebben a pillanatban mikor lement a nap, viszont észreveszed hogy Brazilliában felkelt. A Föld kicsi- míg az egyik felén kisüt a nap úgy a másik felén lemegy- de épp ezért csodálatos...

" Nem a két szép szememért kerestél meg..."- Biztosan nagyon felkavarta hogy újra hallott az Enterprise felől főleg hogy ha Travis szólt neki... Őszintén szólva azon megdöbbentem hogy Travis ott járt. Furcsa volt hogy a férfi meglátogatta Hoshit de ugyanakkor az is lehettséges hogy csak parancsot kapott a Flottától hogy keresse meg őt. Persze Hoshi megjegyzésén csak mégjobban zavarba jöttem de ezt megint csak megpróbáltam nem kifejezni, nem az arcomra írni. Hoshi mondatainak végére lement a nap is. A sötétben a világos képernyőre néztem. Bárcsak személyesen tudnék vele beszélni, nem ezen a dobozon keresztül.. - Gondolom magamban de tudom hogy ez a doboz az egyetlen lehetőségem arra hogy kifejezzem meglepődöttségemet.
- Még egyszer sajnálom hogy ennyire korán felkeltettelek, ígérem nem teszem ezt meg többször... Tehát Travis már értesített a dolgok menetéről.. akkor megértem hogy zavarlak.. Csak, azt hittem tudod hogy az admirális már elfogadta és leláttamozta, aláírta a jelentkezésedet. - A képernyő felé tartom nagyon közel az enterprisera jelentkező kommunikációs tisztek listáját. Az első név rajta: Hoshi Sato. A lány döbbent arcát látva ujból megszólalok:
- Őszintén szólva magam is meglepődtem hogy elvállalod csak úgy... ismerlek Hoshi. Tudom nem szeretnél ujra olyan kalandokba keveredni mint régen. Szép idők is voltak és nem csak rosszak, ezt is tudom. És ha az én szívem mélyére nézek ugyanúgy gondolom mint te... de nem szabad félnünk a vihartól. Én így gondolom. Ezért vállaltam én el... Weldon admirális szerint ez még mindig nem biztos hogy én leszek ujfent a kapitány a hajónak.. De a remény hal meg utoljára. - Ránézek az adathordozóra, aztán Hoshira egy pillanatra a szomorúság és a komorság lesz rajtam urrá, elnézek a lány pillantása mellöl. - Csak azt akartam mondani hogy bár weldon admirális kedvence lettél, én úgy gondolom nem muszály visszatérned az Enterprisera... Mindenkinek kijár a kalandok nélküli élet... és...tudom hogy nagyon sokat segítettél a felfedezésben, az életedet kockáztattad. - HIrtelen nem tudok mit mondani és csak nézek és nézek a lányra a sötétben, várom hogy valamit mongyon...

A beállt csendet Hoshi szavai törik meg.
- Hiányzol! És a többiek is. - MOngya. - Jó látni Téged. - Mosolyodik el haloványan. Bocsánat, hogy picit ingerültebb vagyok,csak eléggé megviseltek az elmúlt napok. Felkavart Travis látogatása,és ez az egész Enterprise újraindítás dolog. Másra se tudok gondolni. - Motyogja maga elé, és lehajtja a fejét. Az ujra beálló csöndben te is egyre szomorúbb leszel... legszívesebben oda mennél Hoshihoz, és személyesen beszélnéd meg vele a dolgokat...

- Te is hiányzol... - Válaszolom a beállt csendben. - Az elmúlt évek nagyon unalmasan teltek... legalább is nekem. De tudod hogy nem nekem való a papír munka. Egyik bolygóról a másikra másikról az egyikre vissza és újra... Semmire sem maradt időm. - Kis szünet után tovább folytatom. A felhozott nagyköveti munka amit csak úgy hirtelen böktem ki sok emléket kavart fel bennem...
- Ez egy átkozott nagy mókuskerék volt... Amikor újra hallottam az Enterpriseról én is talán úgy reagáltam mint te ... hiányoztok Hoshi. - Vallom be, bár ezt talán másnak nem mondtam volna ki. - Örültem hogy láthattalak egy kicsit... te semmit sem változtál öt év alatt. - Mosolyodom el. - Ne haragudj hogy zavartalak. Remélem egyszer személyesen is összefutunk... ha keresnél megtalálsz ezen a kommunikációs frekvencián. Vigyázz magadra. SZép napot. - Lekapcsolom a kommunikációs adást... talán több ideig is tarthatott volna ez a beszélgetés... De miért kapcsoltam le?... Megcsóválom a fejemet a saját illetlenségem miatt, közben elkezdek készülődni a következő ideglően unalmas ugyanolyan naphoz...

*Reggel 8:00 óra környékén meghallasz egy erős hangot amely szinte a füldbe és a fejdbe csak úgy belenyilal,ahogy felállsz nagy nehezen megnézed a "kommunikációs adó vevődet",látod hogy ugyan az a admirális hív téged aki megkereset a hajódal kapcsolatban és már legalább fél órája hívhat tégedet*

Feltápászkodom az ágyamban... a fejemet fogom ami ebben a pillanatban is úgy fáj mintha ezernyi szúrós tüskét szurodnának belé. Nehezen tudtm elaludni este, a fáradtság minden végtagomban benne van...
Felállok, a szoba másik sarkában lévő fotelhez lépek és ebben a pillanatban elesek egy csont alakú rágókán. A padlón ülve nézek hátra, kissé sértődötten kutyámra aki félelálomból pislog rám.
- Dierkt tetted ide...ugye? - Porthos nyüff-ög eggyet, amolyan válasz gyanánt. Szemrehányóan nézek rá, nehézkesen felállok és tovább lépdesek a fotel felé. Út közben ásítok egy nagyot. Odaérek a fotelhez, az ölembe teszem az eszközt, bekapcsolom, e közben rögtön egy trikót veszek fel. Hatalmasat ásítok és utána ránézek a képernyőre: az admirálist megpillantva azonnal zavarba jövök.
- Admirális? - Kérdem a képernyőre meredve. - Az Enterprise? Eldöntötték hogy ki lesz a kapitánya? - "Remélem én" - Teszem hozzá gondolataimban.

E közben apró pittyegést és rezgés érzel pont alólad... gyorsan felállsz - nem törődve az admirális egyre fenyegetőbb tekintetétől:
Egy kommunikációs eszközre ültél rá ami most vadul remegve és hangosan pittyegve jelzi hogy keres téged valaki. Sóhajtasz, felnyitod a kommunikációs eszközt és szemedet törölgetve belenézel. Meglepődve veszed észre hogy Hoshi az, de persze e közben nagyon is örülsz neki. Arcodra fáradt félmosoly ül ki.

Várakozom hogy az admirális feleljen... érdeklődve és álmosan nézek bele a képernyőn keresztül a férfi szemeibe aki épp nyitná szóra a száját amikor érzem hogy valami remeg... És épp alattam!
- Mi az ördög... elnézést uram! - Gyorsan felugrok. Nem törődve az admirálissal akinek irántam érzett unszimpátiája valószínűleg ezzel a tízszeresére emelkedett. Ásítok egy hatalmasat... és észreveszem hogy egy másik kommunikációs egységen ültem... Visszaülök a fotelbe, sóhajtok egyet és felnyitom annak képernyőjét. A kapcsolat szinte azonnal létrejön... Óvatosan megtörlöm szemeimet és a fáradtságtól nem látva belepislogok a kis dobozba: abban Hoshi mosolyog rám... Alig akarok hinni a szememnek.
- Hoshi! - Félmosoly ül ki az arcomra amit most nem tudok elrejteni.

- Kapitány? - Kérdezi vissza hirtelen a lány jókedvűen és mosolyogva. - Látom jókor zavarom. - Vicelődik. - Elnézést, hogy zavarlak csak nem bírtam tovább. Kis szünet után szólal meg de észre veszed már most is rajta az izgatottságot. - 2 feltétellel számíthatnak rám a küldetésen: - Kezd bele. Kíváncsian várod Hoshi feltételeit, e közben az admirálisra nézel hogy vajon a férfi mikor kel ki magából teljes erejéből ordítva.
- 1. - Folytatja HOshi. - Akkor,ha Te leszel a kapitány - Ezen a kikötésen elmosolyodsz, és jól esik hogy a lány ennyire ragaszkodik a régi személyzet tagjaihoz közöttük hozzád is.
- 2.a cicámat is vihetem fel magammal... - Úgy látszik több kritérium nincsen. Megigazítod az öledben lévő kommegységet aztán válaszolsz.

Én vagyok az Jonathan!*mondja a férfi kissé felháborodva*-gondolom nem is érdekli hogy mit mondot a tanács.Képezelje el azt mondták hogy belemennek és magáé a hajó de mindenképpen holnap reggel a hajón kell lennie a legénységével együtt vagy visszavonják a kinevezését és keresnek valami fiatal kapitányt.*AZ admirális kissé erősen ránéz a kapitányra majd elkezdi felemelni a hangját*-KAPITÁNY! MAGÁHOZ BESZÉLEK NEM PEDIG A KUTYÁJÁHOZ! bár tudom hogy a kutyáját is jobban tiszteli mint engem de most az egyszer jó lenne ha alapállásba rakná magát!*az admirális feje kezdet elvörösödni mint egy alma*-ARCHER!szedje össze a legénységét és szedelödzökdjön.És irány a Flotta akadémia ott fogják várni magát a komp ami elviszi az Enterprise-ra viszont várjon.*gondolkozzik az admirális mert közben jönnek a beérkező adások mindenfelől az admirálisnak*-adok 3 napot hogy össze szedjen mindenkit a tanács mégis csak több időt hagy magának de ha előbb lesz kész akkor előbb vághat a küldetésének utánna aküldetését majd a hajón megkapja az egyenruháját kiküldjük és a rangját is visszakapja.Adás vége.

Veszek egy jó nagy lélegzetet és már válaszolnék is amikor az admirális szól közbe a másik oldalról. Tudtam hogy egyszeriben, hirtelen és nagyon felháborodva fogja ezt megtenni de hogy valaki ennyire felháborodott legyen...
Amikor meghallom hogy engem neveztek ki kapitánnyá - megint- elégedetten mosolyodok el. Tudtam hogy ezt fogják tenni! Mongyuk az " Egy napja van hallatán" kicsit elszomorodtam... azt sem tudtam hol lehetnek a többiek, egy nap több mint kevés lene hát megtalálásukra.. de Hoshi biztosan segítene! És a Flotta hirszerzését is használhatnám.. minden bizonnyal sok időmbe telne a kutatás, de sikerülne. Most már semmi sem állíthatja meg ezt a második startot.
Épp válaszra nyitnám a számat amikor az admirális lekapcsolja az adást.
- Hoshi. - Nézek gyorsan a másik komm egységre. - Az admirális épp az előbb mondta el nekem hogy akkor leszek én a kapitány ha három nap alatt összeszedem a legénységet... Szóval ha ez sikerül, én leszek a kapitány. - Elmosolyodom a lányra aztán az ablak felé nézek, arcomat megvilágítja a nap legelső sugara. Behunyom a szememet: Lehet ez csak egy álom. Annak a sok ezer unalmas napnak ilyen könynedén vége lenne? Kinyitom a szemem: még mindig a lakásban vagyok. Hoshi kérdő arccal néz most rám. - A macskát prsze engedélyezem. Remélem Porthossal majd legalább olyan jó barátságban lesznek mint te meg én... Viszont sietnünk kell ahhoz ha újra vissza akarjuk a hajót. Travis még Brazilliában tartózkodik ?

- Öhm,azt hiszem igen. - Feleli a lány. - Egy ismerősénél van itt,a botanikus kertnél. Legalábbis azt mondta, hogy ott megtalálom. Beszéljek vele is? - Kérdezi és közben a tekintetedet kémleli, hogy mit válaszolsz. A nap már tejesen felkelt és a sötétítő függönyön át is szinte elvakít annak sugara. A kompjúter monitorába hUnyorogva válaszolsz.

Bólintok egy kicsit közen megpróbálok nem annyira hunyorogni a nap sugaraitól.
- Megtennéd? Közben én beszélek a többiekkel... és.. azt hiszem kerítenem kell egy új főgépészt is. - Szomorodom kissé el arra gondolva hogy Trippet már nem hozhatom sehogyan sem vissza.

A lány arca Tripp nevének hallatán egy pillanatra elsötétül, de régi lelkesedés még mindig benne van.
- Rendben van,megkeresem és beszélek vele. - Mondja. - Bízd csak rám. - Rádkaccsint amitől ujból jó kedved lesz. - Jó lesz újra veletek. - Mosolyodik el és elköszön tőled.

- Köszönöm Hoshi... - Mielőtt végleg eltűnne a lány a képernyőről még gyorsan hozzáteszem a hirtelen elő került gondolataimat. - És Hoshi! - Hoshi felnéz rám cicáját szorongatva, kérdő tekintettel. - Szóljál a kommon ha sikerült Trevist "beszerezned"... vigyázz magadra. - Hoshi bólint és az adás lekapcsol. Megint egyedül maradtam... De gondolataimban már a hajón, az Enterpriseon! Felpattanok és felveszek magamra valami kényelmeset. Az asztalomra nézek és felemelem rajta az egyik adathordozót: a nagyköveti munkám talán utolsó feladata áll benne.. el sem olvasom, vissza teszem az asztalra atöbbi közé. Hátra nézek, rámosolyodom Porthosra, megsimogatom a fejét... aztán hiretlen eszembe jut Sidney Sierra arca... Most már biztosan tudom hogy ki lesz az új főgépészem. Gyorsan visszalépek az adathordozókhoz és kikeresem a hatalmas tömeg legaljáról Sierra nevét. Miután megtaláltam aláírom és kiviszem az adathordozót a nappaliba. Leülök a kommunikációs egységhez és egy kávé mellett elkezdem beleírni a neveket:
".... Főgépész: Sidney Sierra.... Kommunikációs főtiszt: Hoshi sato.... Kormányos: Travis Mayweather... " - Aztán a meglévőket átküldöm Weldon admirálisnak. Csak nézem a képernyőt és remélem magamban hogy a férfi nem fog majd sokat kötegedni a választott tisztjeimmel kapcsolatban. Aztán elkezdek gondolkodni: .. Meg kellene kersnem Malcolmot...
HIrtelen írom be a kommunikációs frekvenciát....: 222.114:
Malcolm Reed.

Újabb kis várakozás után MAlcolm arca érkezik be az intercommon, hiányos megvilágításban. De még így is tisztán látod hogy a férfi egy kabinban van, úgy bambul bele a képernyőbe. Alig akarod elhinni hogy Malcolm az Enterpriseról beszél veled. Téged megelőzve csak a szokásos mondatát hadarja el:
-Itt Reed. - "Semmit nem változott" - Gondolod magadban.
A férfi régivágású katonai modora ugyan olyan mint régen.

Amikor legelőszőr, ennyi év után meglátom Malcolmot meglepődöm azon hogy semmit sem változott, semmit sem öregedett. Ugyan olyan mint öt évvel ezelőtt.
- Malcolm! Jó önt viszont látni. - Mondom és arcomra kiül egy félmosoly. - Sajnálom hogy megzavartam valamiben... Ön már az Enterpriseon van? - Veszem észe a kabint és az Enterprise régi, ismerős elemeit. - Hogy hogy nem értesített ezzel kapcsolatban engem senki? - Kérdem de persze nem MAlcolmra vagyok dühös hanem a vezetőségre.

-Igen kapitány. Lassan már 1 napja hogy a hajón vagyok. Ön hogy van Uram? - Kérdezi a férfi... úgy tűnik a hivataloskodó modorát szintén ugyanúgy megőrizte.

Veszek egy mély lélegzetet.
- Jól, köszönöm. - VÁlaszolom röviden. - A Flotta éppen most fenyegetett meg azzal hogyha nem állítok ki egy komplett legénységi listát három nap alatt akkor más lesz a hajóm kapitánya. És azt ugye mondanom sem kell hogy mennyire nem lenne helyes... Ugye nem gond hogy be is írtam taktikai főtisztnek? - Haloványan elmosolyodom.... miért is lenne baj? Hisz Malcolm a munkájának él mióta az eszemet tudom. - Szóval hamarosan én is, és a legénység meg nem érkezett tagjai is a hajóra érnek majd... addig is nézze meg az új embereit alaposan, mert lesz egy-kettő tiszt akikhez hozzá kell majd szoknia... Lesz új küldetésünk is a részleteit közlöm amint a hajóra értem... - Bólintok egyet a férfira aki jó szokása szerint nem túl bőbeszédű. - Addig is kellemes időtöltést. Archer kiszáll. - lekapcsolom a kommunikációs csatornát és azon gondolkodom hogy talán Phloxot kellene megkeresnem még.. és T'Polt.

Miután mindkettőjüket megkerested (mint Phloxot mind T'Polt) boldog vagy hogy tudod minden rendben velük és hogy ők is a hajódon fognak szolgálni.. gyorsan küldesz az admirálisnak egy üzenetet és utána nap tovább folytatódik a saját unalmas kerékvágásába.
Másnap megkapod MCkarthy admirális visszajelzését hogy a komp holnap indul az Akadémia elől 19 órakor.
Talán mindenkit értesítened kellene erről...

Este van. Kis szobámban a lámpa fényében alszom el az íróasztalomon... egész éjjel egy meglehetősen unalmas adatblokkon és szabályzati rendszeren dolgoztam amikor az egyik kommunikációs egységem zaja felkelt... ásítok egy hatalmasat, és megigazítom a hajamat de akkor veszem csak utólag észre hogy ez egy üzenet: McKarthy admirális üzenete miszerint holnap indulni fog egy űrkomp ami egyenesen az Enterprisera viszi a régi csapatot. Amint elolvastam ezt, rögtön kapcsoltam egy adást nem törődve semmivel sem- sem kinézetemmel sem ruhámmal - Hoshinak.
Az adás egyenesen Hoshi Satonak ment.

A lány bizonytalanul tekergeti a haját és közben szólal meg.
- Üdvözlet kapitány.

- Üdv Hoshi! Sajnálom hogy megint csak zavarlak, de csak szerettem volna ha tudnád hogy a komp amivel a hajóra indulunk holnap 19 órakor fog elindulni a San Fran Siscoi Akadémia épülete előtt... Már mindenkinek küldtem írásos értesítést csak úgy gondoltam hogy neked szóban adom át inkább.. szóval jó pakolást kívánok a mai napra. Én is ezt teszem... a komp ami San Fran Siscohóz visz a Brazilliai reptérről indul ma 15 órakor.

Hoshi láthatóan nagyon örül ennek és gyorsan el is búszúzik tőled hogy összepakolhasson. Rádőlsz tehát az asztalodra, behunyod a szemedet és elalszol... nem így tervezted hogy itt fogsz elaludni de lusta voltál az ágyadhoz vonszolni magadat.
Másnap reggel ásítva térsz magadhoz. Nyolc óra van még csak... 10 kor egy andóriai nagykövet fog téged köszönteni, és azt is mondta hogy fontos lesz. tehát: nem sok időd fog maradni az összepakolásra.
Miután a nagykövet elment és megbeszélted vele a fontos dolgokat - amik szokásos unalmas könyvelési munkákról szóló végeláthatatlan vitatkozásból és alkudozásokból állt - megkezdheted a fontosabb dolgok beledobálását a táskádba.
Amire már nem sok időd: mindössze 2 órád maradt.

Ettől az Andorián nagykövettől szinte még az életenergiám is elment... de összeszedem magamat. Nem késhetek el!
- Gyerünk Porthos munkára! - Nézek a kutyámra és ránézek az órára: 2 óra. Ennyi időm maradt tehát ahhoz hogy minden fontosabb dolgomat bepakoljak a kék vizilabdás táskámba.
- Akkor.. hajrá. - Kezdem meg sürgetni önmagamat és beledobálok mindent: sok ruhát, Porthos dolgait, a vizilabdámat, könyveket ( Univerzum A-Z ig) , és mire észbe kapok rájövök:
Túl sok mindent dobtam be...
- Minek ennyi ruha? - Nézek bele homlokomat ráncolva. Utólag belegondolva annyira feleslegesek mint annak a rendje... elég lesznek azok az egyneruhák amiket majd kapok... a szabadidő és alvó ruha meg egy-kettő.. nem kell az összes.... Így hát átpakolom az egészet és mire készen leszek addigra már indulhatok is.
Még utoljára szétnézek az immár rendezetlen és rendetlen szobában. Megcsóválom a fejemet.
- Gyönyörű... - Sóhajtok. - Inkább induljunk.. - Mondom és elindulok.
{ Folyt. köv. Akadémia topik}