Híd

Az Nx-01 Hídja, úgyis mondhatnám az a hely ahol minden fontosabb dolog történik. A hajónk "nagy színpada"

Hoshi:
Belépsz a hídra. Körbenézel: Az elülső panelnál Travis, a bal oldalinál Malcolm, a jobb oldali üres: az a tied. Furcsa hogy újra itt vagy, de azért izgalmasnak tartod az eseményeket... egyre jobban izgulni kezdesz. A tudományos konzol és a kapitányi szék még üres. A gépészeti konzolnál azonban egy ismeretlen arc mosolyog rád: az a lány a komppal veletek jött ide felé...
Szimpatikusnak tartod... Ekkor T'Pol lép be. A nő semmit sem öregedett. Miért is öregedett volna? A Vulkániak nem öregednek...És a modoruk sem változott semmit sem. A nő köszönés nélkül a panelja mellé áll. Kis csend után a kapitány lép be. Pillantásod a többiekével együtt a férfira vándorol.

Malcolm:
Elsőnek te léptél be a kis helyiségbe ami téged leginkább egy régi katonai tengeralattjárónak a belsejére emlékeztet most. Bár a világítás rendben van, és nem álltok háborúban senkivel sem, te azért még futtatsz egy nagyon gyors diagnosztikai elemzést a fegyverrendszereken. Mivel mindent rendben találsz, ezért úgy ahogyan a többi tiszt türelmesen várakozol a kapitányra.

Kapitány:
Belépsz a hídra- utolsónak. Egy kicsit sem jöttél ettől zavarba. Kihúzod magadat még jobban, rápillantasz mindenkinek a szemébe... a pillantásod megakad T'Pol tekintetén. Ez a pillantás mindent elárul számotokra: Üdv!... KIs idő mulva aztán megfordulsz : El kellene indítani a hajót.

{ Sorrend: Hoshi- MAlcolm- Jonathan }

ahogy nézem a Kapitányt,mintha vissza mentünk volna az időbe.ahogy ott áll,és mindenki csak a parancsára vár...ugyan úgy,mint 5éve...szívem a torkomban dobog,de ezt persze próbálom leplezni és bőszen figyelek a férfi szavaira...

Ahogy a diagnosztika végzett és semmi hibát nem talált, leülök a helyemre és várom a kapitány parancsát. Emlékeimben felmerülnek régi képek és mintha ez az 5 év el sem telt volna. Mindenki a helyén feszülten az "első+ indulásra várva.

Kilépek a liftből és belépek a hídra-utolsónak. Furcsa ujból itt lenni... a híd semmit sem változott. Látszólag ugyanazok az eszközök- ugyanazok a tisztek.
NAgyon lassan elsétálok a fal mellett, kezemet végigsimítom az Enterprise indítási tábláján. Közben felmérem a terepet:
Rögtön az irodámmal szemben a taktikai panelnél a mindig pontos Malcolm Reed hadnagy, Malcolmmal szinkronban jobbra a kommunikációs panelnél a mindig kedves és nagyon okos Hoshi Sato. Az elülső konzolnál a Flotta legjobb kormányosa, Travis. A gépészi konzolnál most senki sincs...
A székem mellé lépek, pillantásom közben a tudományos konzolra vándorol: a mindig komoly alparancsnokomra: T'Polra. Összenézünk: a másodperc töredéke alatt, szavak nélkül jelzem neki hogy örülök hogy látom. A nő semmit sem öregedett. Hihetetlenek ezek a Vulkániak.. örökké fiatalok belül azonban mégis túl komolyak. Lehet hogy büszkék magukra a fejlettségük és a kultúrájuk miatt.. de érzelmek nélkül élni...Persze ez is egy életfelfogás. Tiszteletben tartom.
Állok a székem mellett. Büszkén megfogom annak támláját. Érzem hogy a helyiségben lévő összes pillantás rámvetül.
- Nem hittem volna hogy egyszer ujra így együtt leszünk. Öt év telt el. Mégis olyan mintha tegnap lett volna mikor önöket megismertem. - Travisra nézek e közben egy pillanatra majd pillantásom Hoshiéval ütközik.

- Első küldetésünk első fele sikeres felfedezésekből állt. Melyet köszönhettünk az Enterprise gyorsaságának,gépészének, az ügyes kormányosunknak aki mindenhova el tudott repíteni minket, a tudományos tisztünknek aki figyelmeztetett ha őrültségre készülődtem, és nem utolsó sorban a kommunikációs tisztemnek akinek páratlan fordításai nélkül valószínűleg némák lettünk volna. A küldetésünk második fele abból állt hogy megpróbáltuk megvédeni a Földet a Xindik ellen. Nem tudtuk volna megvédeni az otthonunkat egy remek taktikai tiszt nélkül. - Pillantok Malcolmra. - Azóta eltelt egy kis idő, és a flotta új vizeken evez. Végre felfedezhetünk. - Leülök a kapitányi székbe és kissé előre hajolok Travishez. - Lehetőleg ne szúrjuk el.... vár ránk ezer és ezer bolygó, új csillagrendszerek, új fajok, és új kultúrák, és az ismeretlen. Ahol még ember nem merészkedett.... Induljunk el hadnagy, szépen lassan. - Biztatóan megütögetem Travis vállát, és várom hogy elinduljunk.

- Igen uram. - Az Enterprise lassan elindul a szárazdokkból, ami nektek fel sem tűnik, de a másodperc töredéke alatt megtörténik. Egy apró lökődés, egy apró villanás sem jelzi hogy a hajó elindult. Egy valami árulkodik csak erről a mozzanatról: a képernyő, amely közvetíti a hajó mozgását. Egy perc feszültséggel telik el amikor Travis szólal meg:
- Kinn vagyunk.

- SZép volt. - Elégedetten állok fel. A start egyszerűen tökéletes volt. Most már biztosan indulhatunk, de előtte azért nem árt az udvariasság...
A kommunikációs konzolnál álló Hoshira nézek. - Kapcsoljunk egy adást a Földi parancsnokságnak, Hoshi. - Mondom ki.

kissé remegő kézzel,idegesen teszem a dolgom,amit megpróbálok persze minél jobban leplezni.nem lenne jó már rögtön az elején besülni.szinte becsukott szemmel is tudom,h mi hol van.mintha el se telt volna az az 5év,amióta utoljára ilyesmit csináltam.olyan természetes most megint ez az egész.elképesztő...
közbe egy halk pittyenés jelzi hogy létrejött a kétirányú csatorna...
csatorna nyitva,Kapitány!-töröm meg a feszült csendet...

- Köszönöm. - Nézek a lányra, majd a híd közepére állok, tartok egy pilanat szünetet és a képernyőre nézek. - Itt az Enterprise, a Földi parancsnokságnak. Elindulunk, ujra. Kívánjanak jó szelet.

Kis idő mulva a képernyőn egy magas nő rajzolódik ki.
- Enterprise itt a Földi parancsnokság. - Szólal meg, kedvességgel a hangjában. - Induljanak! Jó szelet!

- Köszönjük Földi parancsnokság. - Nézek a nőre. - Enterprise kiszáll. - Az adás ebben a pillanatban lekapcsol. A képernyőn a nő felváltja a végtelen űr sötét óceánja. Aztán hirtelen kibukkan a Mars mögül a Nap, gyönyörű látkép.

- Travis. Teljes fokozat. - Szólalok meg a hirtelen beállt csendben.
- Irány? - Kérdi a férfi érdeklődéssel és kis feszültséggel a hangjában. Egy lélegzetvételnyi szünetet tartva mondom ki a szavakat:
- Az Andóriai térség.
- Andor? - Kérdi a férfi meglepetten. - Mi dolgunk van nekünk ott?
- Majd meglátja. - Válaszolom.

- Hajtómű kész. - Szólal meg ujból Travis. "Trip örülne ennek." - Mondom magamban.
- Induljunk. - Adom ki a parancsot.

Az Enterprise végre elindul, alig akarjátok elhinni de gyorsabb mint valaha- és ezt meg sem érzitek. Csak a képernyőn gyorsan futó csillagokból látszik hogy tényleg mozgásban vagytok. - Talán csak Travis az aki tényleg tudja mindezt...


Egy pillanatnyi csend költözik a hídra. Ahogyan nézitek hogy egyre távolodtok a Naprendszertől...

Kaptön:
Talán ideje lenne eligazítást tartani!

Felállok, lassan ránézek a hídon lévő összes arcara: egy kivételével valahogy mindenki izgatottnak tűnik.
Hoshira nézek, és megállok a panelja előtt:
- Nem szabad félnünk az ismeretlentől. - Mélyen belenézek a lány szemébe, aztán visszafordulok és megállok a híd közepén. - Ennél szebb indulást még sohasem láttam. - Mondom. - Most pedig megtudja miért épp az Andor, Travis. Hátrajönnének egy pillanatra a Szituációs panelhoz?
{ Folyt. köv.: Szituációs terem topic }

Miután minden tiszt visszatér a posztjára egy pillanatra leülök a székemre: az még mindig ugyan olyan kényelmetlen... Végigsimítom a szék karfáját, sóhajtok egyet és gyorsan felállok. A székem mellé lépek és még egy darabig kiélvezem a helyzet ujdonságának varázsát. Aztán T'Polra nézek hátra.
- Az irodámban leszek, szóljanak hogyha odaértünk. - A vékony nő hejeslőleg bólint de még mindig nem szól semmit. Amióta az Enterpriseon vagyok, nem szólt egy szót sem... különös- gondolom magamban.
Megfordulok a hídról az irodámba vezető ajtón belépek az említett helyiségbe.
{ Folyt. Köv.: KApitányi iroda }

Miután a tisztek visszatértek a posztjukhoz és a kapitány kiment csak a műszerek halk pittyegését lehet hallani.

Hoshi:

Ahogyan állsz a kommunikációs panelod előtt, T'POl lép oda hozzád.
- Hogy van? - Kérdezi udvariasan, és szokása szerint érzelem mentesen.

Malcolm:

Visszalépsz a konzoldohoz. Gondolataidban csakis arra az Andóriai hajóra tudsz gondolni.... HIrtelen zökkent így ki tehát Travis kérdése.
- Maga semmit nem változott... Régen láttam magát. - Kérdi a még mindig fiatal kormányos a válla felett átpillanva rád.

köszönöm jól!kissé izgatottan...-válaszolom meglepetten.nem számítottam rá,h az eddig csendben és hűvösen jelenlévő vulkáni nő pont velem kezd el beszélni majd...jó újra itt...magukkal.-mosolyodom rá...és Önnek hogy telt ez az 5év?semmit se változott...-jövök bele az örömtöl(h újra látom Őt is )a csevegésbe...

- Én a Vulkánon voltam. - Szólal meg a nő kimérten. - A minisztérium kért meg rá hogy végezzem ügyes bajos ügyeiket. Persze mondanom sem kell hogy mindegyik ügy titkos volt, így nem beszélhetek róluk... Ha jól tudom önnek nyelviskolában tanított. Vulkánit is?

igen!többek között ahhoz is szerencsém volt!különböző nyelveket tanítottam a legkülönbfélébb korosztálynak.magán tanárkodtam is...közben elsajátítottam 1-2nyelvet és a fordítón is dolgoztam...igyexem tökéletesíteni,amennyire csak tudom...válaszolom.belül érzések törnek ám...hm...talán pillanatnyi honvágy?-merengek magamban,miközben a nőt nézem...

-Ön sem változott sokat Travis. Egyébként mit gondol az első küldetésről?

Malcolm:
- Hümm... - Gondolkodik el Travis. - Szerintem biztosan jó buli lesz... elvégre megmentjük azokat a szegény Andoriának vagy nem? - Heccelődik a férfi.

Hoshi:
Elmélkedésedet T'Pol szavai hozzák vissza a valóságba:
- És a tanítványai hogyan beszéltek Vulkániul az év végén? Nagyon remélem hogy hibátlanul és folyékonyan. - Húzza fel a jobb szemöldökét.

-Szegény Andóriaiak? Ez nekem új.-vigyorodok el. De remélem hogy hamar végzünk és tényleges faladatunkat láthatjuk el ami a felfedezés.

Megzavarva mindenkit beszélgetésében berohanok. Meg sem várom hogy ki mit akar mondani gyorsan elhadarom a mondanivalóm:
- Megfordulunk! MOST! Irány koordináták 45/44.2. MAximális fokozat, sietnünk kell! Induljunk már!! - Nem várom meg Travis reakcióját ránézek. - EZ PARANCS! - Ahogy nyugtázom hogy megérinti a konzolját és megfordul a hajó a görbületiben magyarázkodás nélkül visszaindulok az irodámba.
- MAjd.. szóljanak... - Hátat fordítok és kimegyek.
{ Folyt. köv.: Iroda }

Miután a kapitány kimegy kínos csend borul a hídra. Senki nem ért semmit, a Travis zavartan megfordítja a hajót...

Hoshi:
Lassan összenézel MAlcolmmal, aztán pillantásod T'Polra vándorol. A VUlkáni némán helyet foglal a híd közepén lévő székbe. Arca olyan rezzentelen mintha semmi nem történt volna...
Valahogy érzed hogy ez nem normális dolog így... Bezsélned kell a kapitánynal.

Malcolm:
Elkapod Hoshi pillantását majd Travis szólal meg:
- Ebbe meg mi ütött? - Kérdi tőled megdöbbenten.

épp válaszolnék,mikor a Kapitány közjátéka zavar meg...nem tudom mire vélni a dolgot és ez most nagyon nem tetszik...többiek is értetlenül néznek egymásra,de mindenki engedelmeskedik...én végül úgy döntök,h felállok és utána járok a dolognak...
{ Folyt. köv.: Iroda }

-Azt nem tudom hogy mi ütött a kapitányba. De minden esetre javaslom tegyük amit mondott.
Eközben a pultomon babrálva üzenetet küldök a biztonságiaknak hogy álljanak készen. Mindezt teszem teljes magabiztossággal.