Étkezde

finom!mosolyodom el.majd csendbe is maradok,ahogy meghallom az interkomm hangját...

Hoshi válaszol nekem, aztán rögtön közbevág egy kissé furakodó hangú zászlós... Megzavarva ezzel a nyugodt beszélgetésünket. Végighallgatom Faraday zászlós mondanivalóját, majd jól artikulálva, érthetően és röviden válaszolok.
- Köszönöm hogy szólt. Kérem kapcsolja a kabinomba, Archer kiszáll. - Hoshira nézek. - Mennem is kell... sajnálom. Pedig szívesen beszélgettem volna még... - Körbenézek az étkezdébe: a nyüzsgő fiatal tisztek hadára, aztán az egyenruhámra: a felelősségtől mostantól egy perc kibúvóm sem lesz. - Elkezdődött az élet. - Mondom Hoshinak. Visszateszem a zsebembe a kommunikációs egységemet, aztán Hoshi kezére teszem az enyémet. - Köszönöm a kis beszélgetést. - Felállok, még egy pillanatra Hoshira nézek aztán elidnulok a kabinomba.
{ Folyt. Köv: Archer kapitány kabinja topic }

ahogy egyedül maradok és szürcsölgetem a teámat,gondolataim ezer felé járnak.vajon mi vár ezuttal ránk?egy leeső evőeszköz zaja zökkent vissza.a szomszéd asztaltól egy kis fiatal szőke tiszt lép hozzám.elnézést kér a zavarásért,és kissé elpirult arccal az épp a lábamhoz leesett kanalát szeretné visszakapni.lehajolok,átnyújtom neki,majd miután megittam a teámat fogom magam és a kabinomba megyek...nem szerencsés dolog a cicámat sokáig egyedül hagyni...
{folyt köv.Hoshi Sato kibanja}

Elindulok a kabinom felé.

Hoshi és én belépünk ide. Az étkezde szokás szerint zsong az élettől, a fiatal és középkorú tisztektől. Átmegyünk a termen és belépünk a konyhába, közbe beszélek.
- Az igazság az hogy sietnünk kell. Ha kifutunk az időből Daniels örökre itt ragad, és mondanom sem kell hogy nem szeretném ha itt ragadna.- Elnézek és lassan megcsóválom a fejemet. - Inkább küzdenék négy Xindi ellen, mint ez. - Nekidőlök az asztalnak, és kitöltök fekete teát magamnak és Hoshinak. A lány felé tartom a neki szánt bögrét. Belekortyolok a langyos italba.. az íze nem a legjobb...
- Egyébként mit főzünk ma?

kimcsi gyömbéres oldalassal?-kérdezek vissza...visszatérve pedig Danielsre-miközbe ezt mondom,tekintetem körbe jár a helyiségen,a számomra láthatatlan fickót fürkészve-amiben csak tudok,segítek!számíthatsz rám.és köszönöm,h elmondtad!-nézek a kapitány szemeibe!más körülmények közt azt mondanám,h megőrültél!de Trip a bizonyíték rá,h vmi nagyon nincs rendjén itt!

- Hát, eddig őszintén szólva én is csak a fáradtságra fogtam mindent.. de be kell látnom, hogy ez - Mutatok a lány mellé, oda, ahol Daniels áll. - nem annak a műve... - Belekortyolok még egyet a teába aztán leteszem magam mellé az asztalra. - Örülök hogy hiszel nekem Hoshi. Köszönöm. - Nézek Hoshira, aztán felállok az asztalról.

Odalépek a lány elé.
- Gyömbéres oldalas. - Mosolyodom el fáradtan. - Jól hangzik... Mi kell hozzá?

ne lepődj meg,de gyömbér,meg oldalas...-próbálom viccelődve oldani a hangulatot,miközbe a kapitányra mosolygok és a kezébe nyomok egy köténykét

A kötényt kissé megemelem és Hoshira pillantok kérdő tekintettel.
- Ezzel mi legyen? - Kérdem, és Hoshi mögé állok, óvatosan megkötöm az ő kötényét. - A legnagyobb probléma az egészben, - Kezdek neki e közben egy mondatnak. - Hogy a Flotta engem okol Danielssel együtt a parancsmegszegésem miatt, és tudom hogy Wrendon admirális ki fog találni valamit, valamit ami nem fog tetszeni... - Megfordulok és megkötöm a sajátomat is. - A problémák csak gyűlnek. Pedig még csak most kezdtük el a küldetésünket...ki érti ezt...Ki értheti... Ez vicces. - Hoshi elé lépek a kötényben. - Hogy áll? - Ráncolom a homlokom. Magamban megállapítom a "szokatlan" szót.

nagyon jól áll-mosolygok a kapitányra.aztán hírtelen komolyra fordítom a szó...
dehát Trip él!nem tudom hogy hogy vagy miként,de él!és itt van velünk a hajón!újra!nehogy már mi legyünk a rosszak!fordulok John felé kissé felindultan.nem fogom hagyni,az tuti!teszem hozzá félhangosan,majd le is teszem a kést a kezemből,még mielőtt a frászt hozom a kapitányra...

- Nyugalom, Hoshi. - Csillapítom le a lányt. Közelebb lépek hozzá és megfogom a vállát. - A Flotta csak ijesztket minket, nem tudnak mit tenni, sőt örülniük kellene hogy visszahoztunk egy remek tisztet. Ha meg meg akarnak minket rángatni, megrángathatnak de ez csak egyetlen személy lehet, és az én vagyok. Nem engedem hogy a legénységet is büntessék. Egyébként meg ők jönnek nekünk egyel, mivel megmentettük a Földet, kétszer is. - Tekintetem lassan a lány háta mögé rejtett késre vándorol. Óvatosan megsimogatom a karját, elengedem őt, hátrébb lépek és mosolygok.
- Csak eszembe jutott egy kép a nagymamámról... ő is mindig késsel mutogatott a kezében miközben beszélt. - Megfordulok a hátam mögött lévő fa szekrényhez és közben kiveszem belőle, és az asztalra teszem a különféle fűszereket.

Trip hogyvan?-kérdezem a kapitánytól.sajnos még nem tudtam vele rendesen beszélni,amióta visszajöttünk.
közben husit keresek,amit megis találok.elkezdem szépen feldarabolni,a Johnak meg oda adok egy fej káposztát,aki érdekes tekintettel veszi el tőlem...szedd le a külső leveleit,majd vágd 4részre.adom ki az utasítást mosolyogva.

- Igenis asszonyom. - Mosolyodom el. Ide-oda görgetem az asztalon a káposztát és nézegetem. - Biztos hogy elég tiszta? - Megcsóválom a fejemet és megtörlöm egy ronggyal közben beszélek. - Trip?... Igen, jól van, habár még nekem is furcsa hogy a hajón van... újra. - Magam elé teszem a káposztát óvatosan rá támaszkodom és csak nézek magam elé, a fal felé. - Mintha éveket mentünk volna vissza az időben egy szempillantás alatt. - Sóhajtom, mire a mellettem álló Daniels elkezd hirtelen sürgetni: "Kapitány! Ha nem tudná dolgunk van, jobb is mint ezt a fej káposztát hámozgatni!!" Lassan rá nézek, elkezdem a külső leveleket lehámozni a káposztáról közben beszélek.
- Az lehet, de arra még nem gondolt hogy ez egy magánbeszélgetés közepe? Hümm...? Gondolom nem. Nos, akkor felvilágosítanám hogy bármennyire is furcsa, de ha egy pillanatra is félretenné azt a fene nagy önérzetét talán észre venné hogy nekem is van egy cseppnyi magán életem... De, minek is beszélek... - Sóhajtok, és kidobom a külső leveleket, aztán megfogom a kést és elkezdem felvágni visszafojtott idegességgel a káposztát. Tekintetemmel csak azt szugerálom, nem nézek fel se Danielsre se Hoshira bár el tudom képzelni hogy most mindketten hogyan bámulhatnak rám- különösen Hoshi.
- A barátunk különösen sürgetős kedvében van. - Mormogom az orrom alatt és felnézek Hoshira.

Hoshi és John:
Ekkor Barmore zászlós lép be, megzavarva a beszélgetést arcán kis zavartsággal.
- Elnézést a zavarásért...- Mindketten egyszerre felnéztek rá. A fiatal fiú Hoshihoz lép és hebegve-habogva elkezd beszélni amire a lényegre tér:
-...a macskája valahogyan megszökött a kabinjából és most a B fedélzet egyes elágazásában "veszekszik" a kapitány úr kutyájával... nem tudjuk mit kéne tenni. Pár zászlós már összegyűlt hogy valahogy megoldja a problémát ugyan, de az még nincs megoldva... nem ártana egy kis segítség. - A fiú barna szemében segélykérően néz Hoshira aztán Johnra.
{ Sorrend: Hoshi-John, aztán folyt. köv.: Folyosó }

azt hiszem ennyi volt a főzőcske!-fordulok a kapitány felé...lerakok mindent a kezemből,majd kissé dühösen ledobom a köpenyt az asztalra...
szerintem foglalkozzon Danielssel kapitány,az állatokat én elintézem.-nézek Johnra,majd elindulok a zászóssal a probléma forrásának irányába,azaz a macskám felé...

Hoshi épp válaszolna amikor Barmore zászlós lép be. Pillantásában különös zavartságot vélek felfedezni. Felnézek a zászlósra és meghallgatom a mondani valóját... Nem tudtak mit tenni? Dehát csak két kisállatról van szó! - gondolom magamban.- Nem hiszem el hogy egy csapat jól megtermett fiatal zászlós nem képes leállítani őket... Persze jobb kérdés az hogy Pothos hogyan tudott kijutni a kabinomból...Hoshi reakciójára biccentek, leveszem magamról a kötényt- amit legszívesebben fel sem vettem volna - és az étkezde kijáratához igyekszek. Mielőtt elválnának utaink Hoshival félhangosan megszólalok:
- Ha azt mondod Porthosnak hogy ez parancs, hallgatni fog rád. - Elmosolyodom és belépek a turbóliftbe.
{ Folyt. köv.: Turbólift topic }

{Hoshi: Folyt. köv.: Folyosók topic
John: Folyt.Köv.: Turbólift topic }

Trip:
A kapitánnyal beszélgetsz az étkezdében a legutóbbi vetítésről. míg T'Pol közbe nem szól. A legutóbbi vetítés az Alien volt.

Kapitány:
A kapitányal beszélgetsz az étkezdében a legutóbbi vetítésről míg T'Pol közbe nem szól.
{ Sorrend: Trip- Kapitány }

*Ránézek a kapitányra *.-Hm.Remélem most valami jó Western filmet fognak beadni alig várom már.*össze dörzsölöm a két kezemet majd várom hogy elkezdődjön*.-Kér kukoricát uram?*elővezsek 2-2 Óriási nagy kukorica tartóban lévő pattogatot kukoricát*.-Ha itt lenne T'pol biztosan enne ebből de mivel nincs itt .-Ezért nem kap.*Rá vigyorgok a kapitányra és belemarkolok a pattogatot kukoricába és magamba tömök egy jó nagy adagot örömködve és közben a terem ahol vagyunk a kapitányal egyre csak kezd megtelni a sok tisztől akik megpróbálnak kissé kikapcsolódni.Ahogy a kapitányt látom kissé sem nyugodt ahogy egyébként sem de ez már megszokható hiszen rajta van a legnagyobb felelőség az egész hajón.Ahogy a széken ülök kissé türelmetlenül már e-közben az egyik ujjamat elkzdem megroppantani és utána kissé pimaszol ránézek a kapitányra aki ezt nem veszi jó néven mert mint tudom hogy a kapitány ezt a egy dolgot utálja ..ha valaki ropogtatja az ujjait..főleg ha én vagyok az ..és arra fogom hogy rossz gépészi szokás így hát ennek örömére vigyorogva ránézek a kapitányra és megszólalok *.-Elnézést uram.-Ez egy gépészi szokás volt.*Majd ez után mint egy kis gyerek várom a kapitány haragos reakcióját*

A sötét vetítő teremmé átrendezett étkezdében bizony nem sokat lehetett látni aznap... Trippel úgy döntöttünk hogy moziba megyünk aznap, és mivel úgysem történt semmi miért is ne? A Hannori rendszerbe irányítottam a hajót, egy számunkra ismeretlen zónába. Gondoltam majd találkozni fogunk esetlen ismeretlen fajokkal de nem történt az ég világon semmi érdekes... A vetítés jó ötletnek tűnt tehát.
Trip pattogatott kukoricával kínál, én mosolyogva veszek egy kicsit a markomban és elkezdem majszolni azt. Trip nagyon örömködik. Egészen valószínű hogy valami Westernd film lesz az amit vetítenek majd, hisz Trip csak akkor ennyire felajzott- régóta ismerem őt már, tudom hogy ő milyen. Megannyi hangoskodó tiszt érkezik le. Egy egész kis tömegnyi, szépen lassan meg is telik a terem. Még jó hogy legelőre ültünk- gondolom magamban - hisz semmit sem látnánk ha hátul ülnénk... De egyátalán etikus legelőre ülni két rangidős tisztnek? És mit fogunk vajon megnézni? És meddig fog tartani? Remélem lesz időm letusolni egyet... és jut eszembe Porthosnak is kellene enni adnom és... Ekkor Trip a legrosszabb szokásához folyamodik amit valaha is tehetett volna:Megroppantja az újait. Érzem ahogy kilel a hideg a hangtól, gyorsan rákapom az eddig elkalandozó tekintetemet, és homlokráncolva megszólalok:
- Nem ez egy nagyon buta gépészi szokás! - Trip vigyorog én továbbra is ránézek. - Nem vicces...

-Elnézést uram.*Vigyorgok továbbra is a kapitányra nézve*-Önnek mi a véleménye a hírszerzési adatokról amik napvilágra kerültek nem olyan rég a Flottából?.-Maga sem gondolta volna hogy a Vulkániak titkos genetikai kísérleteket folytatnak a föld alatt?-hát én nem igazán lepődtem meg a Vulkániak mindig is ilyenek voltak nem kötnek semmit sem az orrunkra de nem is kérdeznek meg semmit sem ,állítólag a Flotta most nyomoz ez ügyben hogy embereken is kísérleteztek-e.-Szerintem egyértelmű hogy igen valószínüleg ezt az aktát is majd 20 múlva fogják kiadni.*elnézek*-Önnek mi a véleménye erről uram ön sem kedveli a Vulkániakat de hogy iylet tesznek azt maga sem gondolta szerintem..

- Ez csak pletyka, TRip. - Nézek rá. - Igen, nem kedvelem a Vulcániakat de magam sem gondolom hogy ennyire radikálisan folytatnának a genetikai kísérleteiket amiket ők maguk elleneznek. - Trip arca egyre vörösebb lesz és a férfi hatalmas lélegzetet vesz, de én már mondom is ekkor tovább. - Igen, tudom hogy álszentek, de azért egy ilyet tenni... ha ezt megtették volna és kitudódik... erkölcsi érdekekbe is beleütközhetett volna. Csak van annyi eszük hogy nem tesznek ilyet.
- Csit! - Szól közben hátulról valaki. Ekkor veszem észre hogy elkezdődik egy film... valami nagyon sötét atnoszférája van... hüm... Mi ez? Nézek magam elé, és közben veszek egy kis popcornt Triptől. Ekkor azonban elő ugrik egy hatalmas nagy , undorító, fekete, nyáladzó lény. Ugrok egyet a székben, a bal kezemmel kiverem Trip kezéből a popcornt.

*Ránézek a kapitányra kissé sem ideges tekintetel.*-Kösz uram. *Majd meglátom az ilyedtségét a kapitánynak és azt kihasználva kissé meggondolatlanul ezt kihasználom.* -Uram. Ön látta azt a nyálkás lényt?. A jeffreis csőkben is ilyesmik járnak ,képzelje múltkor az ágya alól kellet egyet kiszednem Reed segítségével .*Közelebb teszem a fejem a kapitányra nézve*.-És képzelje el..MEGETTEK EGY EMBERT!.*nevetek*

Trip meséjét hallgatva megfordul az agyamban hogy ezt csak kitalállta... de amikor az ágyam alatt című részhez érkezik el már felettébb idegessé válok. Homlokráncolva nézek barátomra.
- Egy embert? - Felhúzom kérdőn és kissé undorodva a szemöldökömet, mert vizuális típus vagyok, és elképzeltem egy hatalmas nyálkától csöpögő élőlényt aki egy félig halott embert húz maga előtt....
- Maga csak ugrat... - Nyögöm ki a szavakat.